helyre hozuk, vagy eszünk által, vagy magunk szép viselése által. okoságunk által, vagy valamely jó erkölcs által. iffiuság. és szépség nélkült is. nem dicsekedneké a tudománnyal, az okoságal., adakozoságal; és böv kezüségel, és a mit dicsöségesnek neveznek. nem lehetneé azt magához valo szeretetnek hivni,? eza szeretet, nem csak arra kötelez, hogy el takargassuk fogyatkozásinkot., hanem hogy mások elött tökélletesek lehessünk, de még többet mondok. mert azt nem hihetem, hogy egy rosz emberben, magához valo szeretet legyen., mivel ez a magunkhoz valo jo akarat csak attol jöhet, hogy ha érezünk magunkban. valamely jót. akiben pedig semmi jó nincsen, hogy lehetne abban a magához valo szeretet?
juliánna Csak erre vártalak. hogy bizonyithatod meg a mit mondasz. holot minden nap látunk ollyan férfiakot, és aszszonyokot akikben azok ajó erkölcsök, melyeket te kivánsz. fel nem találtatnak., a kik jó itélettel vannak magok felöl, nem ezé a magához valo szeretet
silvia, igen is nem, mert a mint egy szemfenyvesztés azemberek közöt, és esztelenség. az aszszonyok közöt, becsüld meg a magához valo szeretetet, és ne keverjed együvé, ezekel a fogyatkozásokal, az okoság. annya a magához valo szeretetnek. és te ollyanokot hosz elö. a kiknél okoság nincsen, az okoságnak világánál üsmérhettyük meg. jó, vagy rosz természetünket; és ugyan a magához valo szeretettel terjeszük mindenek eleiben azegyikét, és takargattyuk el amásikát. egy szoval kedves juliánnám., még egyszer aztmondom. hogy mind azok. a melyekböl lehet, dicséretet; becsületet, és gyönyörüséget venni, csak a magához valo szeretetböl származnak, juliánna. ez igy lévén, szép silvia. tehát, ate tartásod szerént. a magához valo szeretet, eredete minden jó erkölcsöknek,
silvia, leg aláb ö az oszlopja, és ö is terjeszti ki annyira.
julianna, kedves silviám, már egészen el áltattál. és a magahoz valo szeretet részére tertem, de hová lesz, a magadhoz valo szereteted. ha télámon, diánnához kapcsollya magát.
silvia. a mely magamhoz valo szeretetért nehezen eset azö változása. ugyan a meg is vigasztal engem., és azt is elfogja velem hitetni. hogy nem érdemli joságomot.
édes néném ezekre mit mondasz. vagyoné benned magadhozvalo szeretet? azt nem lehet mondani hogy ne legyen az erdélyi
(I. Törökországi levelek: 187)