menni. és helyt a.ni a.gustusnak, mind ezért. hadakozást nagyot várjunk, mi hasznunk lesz benne, Isten tudgya., mi csak reménlünk, csak reménlünk. mind a.dig, még meg nem halunk, a. olosz példa beszéd a.t mondgya; hogy a.i csak reménségel éll, a. ispotályban hall meg, ha ispotályban nem is. talám rodoszton. a.ár hol legyen a. csak bé kel a.szemünket hunni egyszer. de a.dig, csak jó a. egésségre vigyázni édes néném. és a.ut el kel üzni, és ne engedgyük. hogy a.gondolat, és a.meláncolia, el fogja elmenket. ne legyünk ollyanok. mint egy franczia ur volt, a.ki el temetvén a.feleségit, ugyan a.on estve, a.vacsorát hogy fel vitték a. a.ztalra. le nemakart ülni a.ztalhoz, mert nem volt jelen a.felesége. a.várakozást el unván. mondgya a.konyha mesterinek. hogy jelenttse. meg a. a.zszonynak,. hogy a. a.ztalon a. étek. a.konyha mester mondgya neki hogy nem jöhet. mert el temették. a.or tér eszire a. ur. sok féle bu van evilágon.
rodosto. 15 febr. 1734
ideje már egy leveledet vennem édes néném, én hármat is irtam ebben a. esztendöben; a.t irják. hogy stanislaus, dantzkán tölti a.telet, meg lássuk mint lesz dolga a.avaszal; a.franczia, és a.spanyol had, erösen takarodik olosz ország felé., a.sardiniai király is készül, nem tudom mit gondol a.császár, de én a.t gondolom helyette. hogy ha stanislausal el veszteti is a.engyel országi királyságot, a.tol tarthat, hogy magais, olosz országbol. ki ne kötözödgyék., a.spanyol király fia. meg nem elégszik. a. ö két hertzegségivel, a.apja. még királyá is teheti. most van ideje. hát nekünk vagyoné most ideje. hogy várjunk valamit, a.szegény urunk. a.mit a.ennájával tehet, el nem mulattya. eleget ir minden felé, mert mi ollyanok vagyunk. mint a. evangyeliumbéli beteg. a.i, harmincz esztendeig volt. a.tó mellet, várván hogy valaki vessé belé,. a.midön. a.angyal fel zavarta. mi is a.t várjuk. hogy valaki valamely zür zavart csinállyon. mert mi magunkal. jó tehetetlenek vagyunk, a. Isten el hoza még a.mi oránkot is, ha most nem mászor; ki ne nevetné édes néném, micsoda rendesen tudod le irni, hogy a.francziák. micsoda álhatatlanok minden cselekedetekben.,
(I. Törökországi levelek: 189)