a többi közöt, egy pasa., ide érkezvén, egy kedves pipa szárát Constancinápolyban felejtették. azért postán küldött viszá, azt a császár meg tudván. meg parancsolta hogy többé posta ne legyen ezen két fö város közöt, láttya kéd micsoda kárt tett nekem egy pipa szár. itt mi semmit nem mulatunk ell abban hogy a dolgaink jol follyanak, a réz effendi, (cancellarius.). gyakran jö hozzánk, mi is gyakran megyünk incognito a kalmakányhoz, adgya Isten jo végit, de attol félek hogy ugy jarunk. mint ahegyek. akik esze gyülvén. egereket szültek. mert amint egyszer meg irtam, szászor is csak azt irom. hogy a császár veje. akit ha sokszor meg vernek is a fa fágo mondása szerént, de a vezérségre czéloz, a hadakozásra pedig ollyan alkalmatos. mint én a prokátorságra. talám még ahoz is többet tudok. mert hiszem nem azé egy prokátornak ahivatallya, hogy tudgya keresni a maga hasznát. hogy mindenik resztöl vegyen ajándékot, és egyiknek se szolgállyon.? oh édes néném. mely közél vagyon már ö a vezérséghez, ha én ollyan közél volnék a házasághoz. talám már is el vonták volna a meny aszszony tánczát. mind azon által a biztatás meg vagyon. csak azzal is maradunk. a törököt ha meg verik. csak sir és meg békéllik. azon kivül is Isten tudgya az okát. de franczia országban a németnek kedveznek. és a franczia itt azon munkálodik hogy meg békéllyenek anémettel., és ha a meg lesz, ne oldalt, hanem hátat fordittsunk erdélynek., hirt nem irhatok, mert ollyan hidegek járnak. hogy ahirek is meg fagytak, többet sem irhatok, mert egy vén csifut várakozik alevelem után. alelkemre fagy meg. bár csak azt tudhatnám, hogy ki nemzettségiböl valo. ugy tettzik aszakállárol. hogy a zabulon nemzettségéböl. édes néném. meg ne náthásodgyék kéd. szereté kéd. azt nem is kel kérdeni ha szeretemé kédet.
drinápoly 15 martz 1718.
Edes néném éppen ma ha jol fel számlálom. egy holnapja hogy irtam kédnek, de szakállomra fogadom. (a mikor leszen.) hogy ha az idö meg lágyul; gyakrabban irok, mert márványkö volna is akéd
(I. Törökországi levelek: 19)