Nincs keservesb kenyér, kit adnak panaszal., bövön elegyitve, van mérges kovászal. ásztatni kel gyakran, sok köny hullatásal. és annak étele, van nagy suhajtásal.
de édes néném, ha panaszolod is, de nem háláadatlannal van dolgod. és azt ne tarttsad. azonban.
Te nagy ajándékot, ne adgy barátodnak. mert ötet csinalod háláadatlannak.
de én is utánna teszem. ha el kellene. egyik fülemet is vesztenem.
ki ajándekjinak. a számát fel irja. már azoknak többé, érdemit ne várja,
tudom azt fogod mondani. hogy jol aluttam azéttzaka. mert a jo aluvás után. könnyeb verseket gyalulni, el rakván hát a vers csinálo szerszámimot. maradok édes néném. mindenkor etc.
rodosto 27 julý. 1734.
néném. irtoztato nagy dolgok mennek végben ezen a mi keserves lako hellyünkön, mi csendesen aluszunk. másut meg. erövel fektetik le, arra a hoszu álomra azembereket. ha szinte azok anagy dolgok minket ki rekesztenek is magok közül. de imádgyuk az Istennek
munkájit. másokon is, és azután., léptessünk dantzkára., a hol is meg szüntek már azálgyu lövések, mert aváros fel adta. magát a muszkáknak., akiknek is kel fizetni egynehány száz ezer forintot. hasonlo képen. a saxoknak is. hogy a várost fel nem prédálták. igen drágán fizették meg a vendég fogadást, hihetö hogy mászor nem
kivánnak. szállást adni ollyan vendégnek., akiért. ugy el rontották. a városokot, és annak hostáttyit. hogy husz esztendeig sem állittyák. helyre, avárost pedig azután adták fel. minek utánna. onnét stanislaus király ki repült volna. csak harmad magával; a ki is nagy veszedelemre adta magát, és akit minden rejtékben meg keresték a muszkák.,
de már késö volt; mert a kaliczkábol ki szaladot volt a madár. és a
(I. Törökországi levelek: 195)