prussiai király földére ment, kénispergában., ót már ne félttsük a muszkáktol, a valo. hogy, el hagyván lengyel országot, a királyságát is el hadta, de aki leg elsö indittoja volt. az akadálynak, hogy lengyel király ne lehesen, drágán fizeti meg, mert ez a példa beszéd, aki másnak vermet áss, maga esik belé, nem csak az ollyanoknak szól mint mi, hanem acsászároknak is, a mint aztot meg láttyuk. mihent dantzkárol. oloszországban érkezünk, iromtassunk oda tehát. és nézük meg. hogy ót mint vendégeskednek, mert sok császár. madarát öltek ót meg, mivel azt bizonyoson irják, hogy a spanyol, franczia, és a sabaudus, meg verték volna a németet, és a hartz párma mellet lett volna, az elmult holnap végin, mind ezen örvendetes dolgok a spanyol király fiának., a ki csak huszon két esztendös korában is, igen közelit. a korona elnyerésihez, mi jol lovagol az, a kit az isten kegyelme hordoz. mi könnyen végben megyen dolga az ollyannak. a kit az Isten segit, a rhenus mellet pedig, a franczia meg vette philisburgot, eugénius minden hadával ót volt. hogy nagyob bizonyságot tehessen, a vár meg vételeröl, a mely franczia generalis meg szállotta volt, azt kevés idö mulva. egy álgyu golyobis homlokban ütötte, itéllye el kéd. ki volt erössebb, magunk felöl is irnék kédnek, ha volna mit, de mi még mind ezeket távul, nézük, mert a szegénynek, a szerencséje is szegény, de aza vigasztalásunk vagyon. hogy aki ezeket anagy dolgokot. miveli. minket is lát., és meg emlékezik rollunk. annak idejében, szeres néném. és légy jó egésségben, amen.
rodosto 12 8ber. 1734.
Az urunk bé küldötte pápai sogort a portára. tudom már eleget nevetet kétek együt, ha végben mehetne. a miért ment. csak hamar franczia országban mennénk innét, vagyon immár két, vagy három hete. hogy a franczia. követ. meg izené az urunknak, hogy a nagyobik fia., senkitöl el nem bucsuzván. minden Ceremonia nélkül. bécset el hadta, és velenczében érkezet, már egy rákoczi sincsen a császár keze alat; azt is hallottuk, hogy még nem jő ide. hanem romában megyen, az apja pedig igen várja. nekem ugy tettzik hogy ide kellet
(I. Törökországi levelek: 196)