volna jöni elsöben., de csak nehezeb, és hoszab az atyai. és anyai szeretet. a fiui. szeretetnél. eztet még az oktalan állatokban is láttyuk; az oktalan állat. mennél kisseb. annál inkáb szereti az anyát, és a nevekedésel a szeretet fógy benne. mindenik a természet munkája, az anyai szeretet szükséges, mind a szaporitásra. mind a gondviselésre, micsoda, nagy gondal táplállya és örzi egy tyuk. a fiait. mind addig még magok is kereshessenek ételt, és modgyok szerént. magokra vigyázhassanak., a fecske csak addig hord enni fiainak, a még nem járhatnak az áerben, azután koplalni hadgya öket. hogy had hagyák el az apjok házát, és szerezenek magoknak más konyhát, ezek is azután. se viszá nem térnek, se az anyokal többé nem gondolnak, mindenikében a természet munkálodik ezt láttyuk közönségesen az emberekben is. noha mind más formában. a mely fiu láttya, hogy semmit nem várhat a szüléitöl. olyan könnyen el hadgya a hazat, valamint egy fecske fiu., de a szüléihez valo szeretetnek meg kel benne maradni. mind azért, hogy okos teremtet állat, mind pedig azért, hogy azt parancsollyák néki, hogy ne kellene a spanyol király fiának. szeretni szüléit, a midön egy szép takarékos királyságot szereznek nekie, mivel az elmult holnapban. azapja hada, ismét meg verte anémeteket; a hartz guastálla nevü város mellet ment végben., már el mondhatni, hogy el vesztette. a császár. olosz országban a két siciliát, a spanyol király el vévé tölle. spanyol. országot annak a fia, most el veszi tölle, a neápolisi koronát. a ki is, ha jól jut eszemben; harmadfél száz esztendö mulva, fel álittya ismét. a franczia házból valo neápolisi királyságot. meg kel vallani hogy a császár. drágan fizeti meg, a stanislaustól elvett koronát. de a példa beszednek. bé kel tellyesedni, de a levelemet el végezem. mert haalevél kicsid, a hir elég nagy, és a hajos utánnam várakozik, jó egésséget.
rodosto. 14 xbris. 1734.
Édes néném. itt elég hó vagyon. a mely itt nem igen közönséges. azt mondhatnák. hogy itt némelykor csak azért havaz, hogy az örmények vendégeskedhessenek; ezt neveti kéd talám. de ez ugy van,
(I. Törökországi levelek: 197)