a melyben ké.i szegé.y. hogy bennünket el ne hadgyon a testet, másnap fel bontattuk és az aprolé.ját. egy ládában té.é.. a görök templomban el temetté.. atestet pedig a borbé.yók füvekel bé.csinálták. mert mé. nem tudgyuk mikor vihettyük constancinápolyban. a borbé.yok szeré.t. nem kel csudálni halálát. mert a gyomra, és vé.e, tele volt sáral. az egé.z testit el boritotta volt a sár, az agya veleje egé.sé.es volt. de annyi volt. mint ké. embernek. szokot lenni, esze is volt annyi mint 12nek, a szivé. franczia országban. hadta hogy küldgyük, a testet husvé. után. egy nagy palotán. ki nyujtoztattuk, ahol isteni szolgalat volt harmad napig, minden fé.e embernek szabad volt. a testet meg látni. harmintz török is volt egyszers mind a ki látta, és akik jol üsmerté. szegé.yt. de mé. is. nem hiszik hogy meg holt. ha nem azt hirdetik, hogy titkon elment, és mi mást öltöztettünk fel valakit helyé.en. bár igazat mondanának. tegnap. az Isten szolgálat után. atestet. koporsoban zártuk. és egykis házban tettük., ahol leszen mind addig. mé. szabadcság nem lesz. hogy constancinápolyban vihesük.
rodosto 17 maji 1735.
rend szeré.t édes né.é., menné. inkáb tavodzik az ember. az keserüsé.et okozo óktól. a keserüsé.nek sullya. annyival inkáb könnyebedik. és az idö. lassanké.t. mindent el felejtet velünk. és menné. távulab legyen az ember valamitöl. annál kissebnek tettzik. de itt nem ugy van. mert ugy tettzik. hogy nevekedik. és nem kisebedik. az urunk után valo keserüsé.ünk, mert hová továb. jobban észre veszük. hogy micsoda atyánkot vesztettük el. és hogy micsoda pásztorunk hagyot el., de a mi jó Istenünknek. ha egyik kezé.en. a veszö. a másikában. a vigasztalás. a porta ide küldötte ibrahim effendit. hogy itt né.e meg, miben van dolgunk és vé.ezen. csáki ural és atöb magyarokal. kik itt vagyunk. ha akarjuké. hogy az szegé.y üdvezült urunk nagyobik fiát ide hozassa. erre mindenikünk reá állot, azután. hogy beszé.lyen sibrik uramal. az urunk hofmesteré.el, akire szállot azegé.z
(I. Törökországi levelek: 204)