ugy venni. én azon szokásom ellen fel indultam, mert nekem ugy tettzet. mint ha bennem kételkedet volna, és mondam mint goromba, ha bennem kételkedik, parancsollya másnak. aki vásároltasson, erre szegeny semmit nem felel. csak a kezemben adgya a szám adást, és el fordul töllem. érdemem szerént. én is ki megyek.. másnap semmit nem szol hozám. én pedig csak várom hogy szollyon, meg másnap, akor sem szol semmit is. a már nekem nehéz volt. mert meg üsmértem volt ostoba cselekedetemet, harmad napján már nem türhettem, bé megyek utánna. az iró házában, ot eleiben borulok. és könyves szemel csokoltam kezét. és kértem bocsánatot, erre az a ritka. és nagy ember. meg ölel és mondgya. meg bocsátok. sokszor eszedben jutok én neked ha meg halok, sokszor meg emlegetz engemet, de akor késö lesz. ha akor sirva hallottam ezeket a szokot, most konyves szemmel jutnak eszemben., bé is tellyesedtek., Isten igy akarta, mindenben dicsértessék sz.neve, meg mondottam, hogy a szomoru levélnek. rövidnek kel lenni azert el is végezem

rodosto. 6 xbris. 1736.

Hálá légyen Istennek. ha sokára is. de el erkezék rákoczi joseph; azt gondoltuk hogy mind akettö eljö. de csak anagyobik jött el. a hajo gallipolinál maradot, maga egynehányad magával ide jöt szárazon, tegnap estve nem akarván közinkben jöni. csak a vendég fogadoban szállot. el érkezésit tudtomra adatvan. oda mentem hozája., ma is voltam egy nehany orát véle mivel Constancinápolyban ment. még nem tudhatok itéletet tenni felölle. Isten tudgya. micsodás lesz. csak azt vettem észre hogy haragos. éppen jokor érkezet. nekem azon örülni kel. asok bajtol meg menekedem. nem volt töb tiz tallérnál. azegészház költtségire. de aki a fogat adta, ennünk is ád.

(I. Törökországi levelek: 214)


Előző oldal | Következő oldal