Constancinápoly 21 7bris 1737.
Elhagyok néném rodostot anyi esztendökmulva. ki bontokozánk onnét. de hogy? tsak herdi burdi modgyára. a fejdelem tsak kevesed magával. indula meg, de ugy mintha az ellenség lett volna ahátunkon, még tsak anyi idöt sem adot magának. se nekünk. hogy a portékájit el rakják. etalám tsak arra valo volt., hogy el mondhasa, a mit nékem mondot. nem halok én it meg mint az apám. nem felelék reá de gondolám. hogy talám még erdélyben sem., elég a hogy. tegnap ebéd tályban. a város mellé érkezvén. egy udvarházhoz vivének, ót a császár tisztei a fejdelmet meg vendéglég. ebéd után, mind afejdelem. mind mi alánk paripákot adának., onnét meg indulván pompával kisérék a császár tisztei a szállására. a mely tsak egy szöcs háza. de kényesen el lakhatik egy fejdelem benne, a házak mind fel voltak ékesitve. az ide valo mód szerént a császar parancsolattyábol. mint hogy még itt igen ujak vagyunk., azért semmi uj dolgot nem irhatok többet, hanem tsak azt irom idö töltésért, hogy olyan nagy állatot láttam., a ki felöl gyermekségemtöl fogvást hallok beszélleni. és kivántam látni. már ebböl észre veszi kegyelmed hogy az egy éléfánt. ez a nagy állat egér szörü, a feje olyan valamint irják., a fülei. valamint az aszonyok legyezöje., a szájábol. két felöl két vastag fog nöki mint a karom, azok pedig hoszak., az ételre azok néki nem használhatnak, de azis bizonyos hogy a természet azokot néki hasznára adta; az is bizonyos hogy az esztergarosok. sok szép drága munkára fordittyák azokot, de a mit leg inkáb tsudáltam abban az állatban, az orrát. de orrnak nem mondhatom mert az orra végiböl jö ki egy olyan fityelék valamint a pujkának, a pedig hoszab fel ölnél. és vastag mint akarom az ugy hajlik mint egy korbács., annak a vége olyan. mint a disznonak az orra, két lyuk megyen fel rajta mind végig, valamint két szivárványon., azon szija fel a vizet mikor iszik, vagy mikor magát mosa, azal fecskendezi, azal ád magának enni, a neki olyan mint nékünk a kezünk. ö azal egy polturat fel veszen, ö azal egy csomo szalmát fel veszen. és magát mindenüt legyezi, mert a farkának azt a hasznát nem veheti. akit pedig azal meg üt, meg vagyon ütve, egy
(I. Törökországi levelek: 218)