tsak ásnak keményen. a pap gondolkodik, és kérdi töllök ha pestisben holté meg azaz ember. ezek felelik, hogy abban, a pap azon meg ijed, és mondgya. barátim tsak ide ne temesétek. inkáb 3 veder bort adok néktek, de azok tsak ásnak., a pap 4 igér. azután. ötöt, mikor az alku meg volt, a pap hátra néz. és láttya hogy hozák a halotat egy deszkán. arra annál inkáb meg ijed, és a kapuján belöl nézi hogy mint megyen végben a temetés, a muskotérosok kiálttyák néki, hogy ha az ött veder bort megadgya. a halotat továb viszik, a szegény pap meg igéri tsak meg menekedhesék, ezek is mindgyárt bé mennek. és az ött veder bort ki hozák. a pap is utánnok megyen hogy lássa ha elvisziké a halotat. de mitsoda tsudálkozásal látá. hogy a halot fel kelvén. leg elöbször is ö kezde inya. a borbol. a szegény pap nem tudta ha haragudgyéké. vagy nevesse., mint meg tsalták. kedves néném már ezután molduvában kel a leveleket igazgatni., és ugy nem kel tenni, mint egy olyan uri aszony, aki se nem irt se nem olvasot, senem varot azért, hogy szégyenlette az oculárét fel tenni., én pedig maradok kedves nénémnek etc.
Csernovoda 4dik juný 1739.
Csak annak örülök édes néném, hogy egésséges vagy, itt most minden orán el oszolnak az apostolok. ki nap nyugot felé, ki északra. a fermányok el érkeztenek, amelyekben olyan rendelés vagyon hogy Grof csáki ur, a nem okos, hazájokot el hagyó magyarokal. vidinben menyen, a kéd édes, jó, és szép szolgácskája pedig, molduvában iromtat, zai urfi pedig kocsinban, de együt járunk jászig, kérdgye kéd. ha bánomé ezt a rendelést. azt felelem reá. hogy nem., a fermányinkban pedig azt parancsollyák.. a két vajdáknak, hogy becsületesen fogadgyanak, aposta fermányunkban pedig a van fel téve, hogy egy orával eléb indullyunk meg. mint sem kelletnék, ez az Cancellária szokása. mert it nem teszik hogy hamar indullyon. vagy siessen; mikor valahová küldenek valakit. hanem azt irják a fermányban. hogy egy orával eléb indullyon meg. és egy orával eléb
(I. Törökországi levelek: 237)