Drinápoly. 6 juny 1718
Mi még itt vagyunk. de nem tudgyuk mire itéltetünk. hadakozásraé vagy békeségre. gondolom hogy az utolsoval vetnek itt lánczra, a réz effendit. (a cancellariust\) gyakran küldi aporta az urunkhoz, a ki minden Zebét, kebelit, csalmáját. tele hoza ide igérettel; de csak igérettel, és nem valoságal; nagyon biztatnak ahadakozásal., de mennél inkáb beszél a török ahadakozásrol, annál nagyobb kedve vagyon abékeségre., de ki mérne gondolkodni abékeségröl. holot ma a vezér tollason, fegyveresen valamint egy hercules a hadakkal meg indula innét sophia felé, tudgya ö azt hogy nem lesz szüksége asok hadra. amint is nem sok had mene el véle. elég ahogy, mind avezér. mind ajancsár aga. igen nagy pompával indultak meg, e csak komedia mert ök már régen járnak abékeség után, nem is egyebért megyen sophia felé, hanem hogy közeleb legyen ahelyhez a hol abékeség tractájára gyülekeznek a követek., illyen formán édes néném ellene ne mondgyunk, de bizvást hátat fordittsunk erdélynek, annak akedves tündér országnak, és imádgyuk az Istennek rajtunk valo csudálatos rendelésit, nem csak a mostanit, de még ajövendöt is, mert ugyan gondollya ell kéd, a császár nagy igeretekel tele valo szép levélel küld egy kapicsi basát az urunk után franczia országban; pápai jános uramot is elküldötte aporta, akapicsi basával., abizonyos hogy ollyan reménység alat jöttünk ide hogy hadakozás által mennyünk bé hazánkban; de nem avolt az irántunk valo rendelés. az el volt végezve hogy mi ide békeségre jöjjünk, és ebben az országban tölttsük el a bujdosást. de ha az Isten a hadakozásrol valo reménségünket meg gátolta imádgyuk más felöl az ö hozánk valo jóságát. mert a micsoda nagy szövettségben vagyon most a franczia a császáral, az igaz hogy franczia országban maradása nem lehetet volna, és ha ide nem hitták volna is, csak kételen lett volna franczia országbol ki menni, az urunknak, amint hogy mihent ide érkezet. orleáns hertzeg, a franczia regens, az urunkal semmi Correspondentiat nem tartot, és leveleire választ nem adot. a császáral valo Colligatiojára valo nézve, mit csináltunk volna tehát hogy ha az Isten nem akarván
(I. Törökországi levelek: 24)