hagyom ezt a kéregel fedet várost. de itt hadgyuk. egy kedves bujdoso atyánk fiát., aszegény pápai sogort, a ki el végezé hoszas bujdosását, igy fogyunk lassanként, és annyi sok közül, csak négyen maradtunk, akik a szegény fejdelmet, szerencsétlenségünkre, idegen országra kisértük, csak az avigasztalásunk., hogy mások is meg halnak, nem csak mi. a valo hogy igen sovány vigasztalás. de csak kel valamivel vigasztalni magunkot, erdélyböl még ide senki nem jöt, hogy tudakozodhattam volna, hanem csak egy nehány szász, akitöl. csak a len felöl lehetet volna tudakozodni, egy jó magyar papunk vagyon. nem régen érkezet, csiki bárány, azt gondolta szegény hogy itt is ugy meg becsüllik a reverendát. és a CSuklyát. valamint csikban, mondottuk egy nehányszor neki hogy tegye le. a sz. ferencz köntösét, de nem akarta., a minap hozám jövén ebédre; egy embertelen török, a pipaszáral az orczáját meg simogatta. ö azt szegény. békeséges türésel vette, és másnap nagy tiszteletel. meg követvén. a köntösit, oláh köntöst vett magára. és azolta. nem tart a pipaszártól. a levelemet el végzem, de csak azért, hogy hamaréb készülhessek meg indulhassak, és meg láthassalak.

rodosto. 22. juný. 1740.

néném, jó egy lépés, bukureströl ide., az Isten ismét viszá hoza ide. még volt itt a rakás kenyérböl. arra viszá kelletet jöni, a mint a török mondgya, annyi idöt tudom hogy itt el nem töltök, mint az elsö utal. és már innét, vagy meny országban. vagy erdélybe kel menni. az el mult holnapnak. 26 napján indultunk meg. és tegnap érkezénk ide, azt kérdhetné kéd. hogy mit csináltunk annyi ideig az uton, én magam sem tudom. hanem azt tudom, hogy sokat aluttunk, késön indultunk meg mindenkor. és igen idején szállottunk meg, sok helyt egy nehány polturáért, a bolgár leányokot meg tántzoltattuk. de ök soha el nem fáradnak a tánczban, mert csak egy helybe tánczolnak, a lábokot ritkán mozgattyák. egy két lépest tesznek., elöre. meg annyit hátra. mind abbol áll. de a sok éneket nem kiméllik., mert magok fuják, magok járják. de micsoda ének, hogy ugyan afoga

(I. Törökországi levelek: 249)


Előző oldal | Következő oldal