igen szép., hagyuk Isten akarattya alá magunkot, ahol nintsen emberi reménség ót vagyon az Isteni segittség. mászor többet. polateti
rodosto 15 7bris 1741
Ha tsak az idö járásárol diáriumot nem tsinálok. nem tudok mit irni, ezután tsak azt irom. ma jó idö volt, tegnap esett, tegnap elöt nagy szélvész, az illyen nem levél hanem kalendárium, és még elöre el látom hogy mire itélné kéd az olyan levelet. Istennek hálá kedves Nénem. nagy tsendeségbe tölttyük napjainkot, a mi napjaink mind egy szinüek, semmi külömbözes nintsen közöttök, ma ollyan mint holnap, holnap is tsak ollyan lesz mint ma volt, mindenkor egyaránsu dolgokba foglalatoskodunk, és mindenkor vonyuk magunk után hoszas bujdosásunkot, a melynek talám tsak ahalál veti végit, tartozunk meg hálálni a királynénak hazánkbol valo ki rekesztetésünket. mivel ót az élet fogyatkoztatására több ók vagyon, it nintsen bajunk se tisztartoval, se számvetövel. a perlekedésben a fejünk nem fáj a quártélyos nem szomorgat, a joszág szerzésen, vagy el vesztésin nem törödünk. a más sorsát, tiszttségit, elömenetelét udvar házát nem irigyelyük. gondolom hogy más sem irigyli amiéinket, agazdaszony simbelödésit nem halyuk. se supánkodását. hogy ez, vagy amaz nintsen, abban nem törjük a fejünköt. hogy a gyermekinknek. mitsoda joszágot hagyunk., mint nevellyük, mitsoda tiszttséget házaságot szerezünk nékik, abavarus. akirályné ellen hadakozik. a frantziával cseh országért, aprussus meg siléziáért, mitsoda atelhetetlenség. mikor az ember bé nem éri amagáéval., abavarus tzimbora nélkül, cseh országot, se el nem veheti. se meg nem tartthatya. akereszttyének egymást fogyaszttyák, atörök azt, békeséges szemekel nézi, énis békeséges egéséget kivánok nénémnek.
(I. Törökországi levelek: 256)