rodosto 1742. 29 aprilis
Vagyon immár egy nehány napja hogy a vezért le tették akerékröl, Ali pasát emelték fel helyiben, e már másodszor vezér. példa nélkül valo dolog. de jó emberséges ember, mikor nem akar is valamit. meg adni leg aláb emberségesen batsáttya el magátol akéröt. enem jó természeté. igen jó, nem ugy mint azok. akik nem is adnak., még is dérel, dural. adgyák ki aválaszt., ennek az apja a császár doktora volt: emi hozánk mindenkor jó volt. mitsoda szép dolog mikor az ember felöl jót mondanak. néki jót kivánnak. amind anyi imádság Isten elött, menyi sok száz szegény férfi, és aszony. monda jót a kristusrol holta után. a kikel jót tett volt. mikor szent péter fel támasztá Tábitot,. a sok szegény aszony. a vállokot. szoknyájokot mutogattyák vala néki. a melyeket Tábit csinálta valanékik akik felöl jót nem mond senki igen szegényül megyen ki evilágbol. ha gazdagis egy jó keresztyén azt szokta vala mondani.
El vesztettem a mit el költöttem,
Másokra hagytam amit birtam,
A meg maradot. amit másoknak adtam.
A bizonyos hogy meg marad nem tsak az adomány de még tsak a szép, kegyes, és felebaráti szeretetel valo szok is meg maradnak. hát mit mondhatni az olyanokrol. a kik azal nem törödnek akar mit mondgyanak felölök holtok után. azt mondhatni. minden bal itélet nélkül. hogy durva volt a szivek. és kevés felebaráti szeretetek. valo hogy nem kel tsak magunkért keresni a jó. és emberséges nevet. hanem tsak az Istenért. de meg az irás azt mondgya, hogy mások látván tselekedetinket. azért az Istent ditsérjék. valo szent pál azt mondgya hogy nem törödik azon. akár mit mondgyanak felöle az emberek. az az, arosz nyelvek, a háláadatlanok. de soha senki töb okot nem adot az utánna valo jót mondásra mint ez a szent valo hogy az irás azt mondgya. hogy ha tsak azért akarunk emberséges emberek lenni hogy az emberek meg ditsérjenek. el vettük a jutalmat. a mely tsak füst jutalom lészen, azért ajót nem magáért ajóért kel tselekedni hanem az Istenért és ne atesti. hanem
(I. Törökországi levelek: 257)