A törökök nagy szorgalmatoságal mosák meg aholt testeket. atest mellet temjént égetnek. hogy a gonosz lélek eltávozék. azután el temetik olyan lepedöben amelyet bé nem varják, se fent, se alat, nékik arra okok vagyon., mert azt tarttyák. hogy a midön atest a sirban vagyon, két Angyal megyen hozája, a kik térdre álittyák, és számot kérnek tölle. minden tselekedeteiröl. ugyan ezért is viselnek a fejek tetején egy kis üstökötskét, sokan atörökök, hogy az Angyal meg foghasa, a törökök sirja olyan mint egy kis pintze, a tetejét deszkával bé fedik, és arra földet.
Hogy ha ahalot, Istenes ember volt. akét Angyal után. akik számot kértenek, más két Angyal mégyen. hozája, kik olyan fejérek mint ahó. ezek tsak arrol agyönyörüségröl fognak néki beszélleni, a melyekben leszen amás világon, de ha igen vétkes találna lenni, két olyan fekete Angyalok mennek hozája. mint a holló, akik kinozni fogják, az egyik. mélyen a földbe le veri, a másika egy vas horogal onnét ki vonya, és akik igy fogják magokot véle mulatni mind a nagy itélet napjáig.
Mahumet kedvezni akarván a szeretseneknek, bé is tölté kedveket. mert mint hogy azö földgyök puszta, száraz, és terméketlen, hogy pediglen öket meg vigasztallya. ollyan paraditsomot igére nékik, a mely tele volna forásal, és kerteket olyanokot. amelyekbe olyan fák. vannak. hogy a verö fény meg nem hathatya. mindenkor tele virágokal, és a fák rakva minden féle szép gyümöltsökel, ebben a kedves helyben fóly böségesen a téj, a méz, és abór, de aza bór nem részegittö, se az okoságot meg nem háboritya, ót is sétálnak azok a tekélletes szépségek, akik se nem kegyetlenek, se nem könyek, akik is olyan édesek, hogy ha valamelyike közüllök atengerbe találna pökni. mindgyárt el vesztené keserüségit. azoknak a szemek olyan nagy mint egytojás., mindenkor a férjekre néznek. a kiket ugy szeretik, hogy tsak meg nem bolondulnak érettek. mert azt vehetik el. amelyik nékik tettzik, ót a leányok Mahumet szerént mind tiszták. mert ót semi féle nyavalya nintsen., Mahumet nem mondot semit is jóbbat amas világrol. mint mikor azt mondotta, hogy nem kel aholtak közi számlálni azokot. kik az Isten uttyában halnak meg. mert azok az Istenben élnek. az ö jovaival, és szeretetivel, de ellenben a kárhozották nagy egö tüzbe vettetnek, ahol azö börök mindenkor
(I. Törökországi levelek: 285)