haragszik. az egésség mint vagyon? vigyáznaké reája, szeretneké a miolta nem láttak.? mert én ugy szeretlek edes néném. mint a káposztát.

jénikö. 22 7bris. 1718.

Tudgya már kéd honnét dátalom alevelemet., azt is észre veheti kéd hogy már a bujdoso izraéliták. a sátorok alol házakban szállottanak végtire, az urunknak. rendes, és alkalmatos szállása vagyon, azt is tudgya kéd hogy éppen atenger parton vagyunk. és ollyan igen atenger parton. hogy az én házam alá vizen bé jöhetni, de azt nem tudgya kéd, ki házánál lakunk., távul azt mondhatná valaki. hogy valamely fö ispány háza, pedig koránt sem fö ispány agazdánk, mind azon által talám el mondhatni föispánynak a rokák közöt, mert szöcs, de igen gazdag. avezér szöttse hogy ne volna gazdag, ma szállottunk bé ide, és annyi portékánk vagyon, hogy fél ora alat kiki bé rakoskodot a szállására, aházamban, se szék, se asztal nem alkalmatlankodik, a valo hogy vagyon egy kis szék formára csinált székecském. ha le akarok ülni, arra ülök, de még más hasznát is veszem. mert ha irni akarok. azon kel irnom., micsoda szép állapot, mikor el lehet lenni, annyi sok házi eszköz nélkül, igy kel lenni az illyen bujdosoknak mint mi, ma itt, holnap masut. ugy is, ha meg eszük itt a rakás kenyerünket, eléb kel mennünk, nám arégiek el lehettek annyi házi eszköz nélkül, hát mi mért nem lehetnénk el. nám a sidoknak nem volt székek. a törököknek most sincsen szükségek arra, egy régi franczia királynak láttam a székit, most csak a zágoni bironak is job széke vagyon annál. mi szükségem vagyon hát nekem is aházi eszközre. ugy is még az a hajo a mely ide hozot bennünket. még az archipelágusban várakozik, az urunknak szándéka lévén. franczia országban valo viszá menetelre: (de abban thamás vagyok:) bercsényi urat. az aszszonyal várjuk ide, a kéd szomszédcságában lesznek szálva, de nem tudom meddig. elég az édes néném. hogy már mi itt a rakás kenyér mellé ültünk. csak az Isten tudgya meddig fog tartani. és hol hintettek el még másut kenyeret számunkra, mert oda csak el kel menni, akár mint vonogassa az ember magát, de azt csak fel kel szedni. azt akarnám

(I. Törökországi levelek: 29)


Előző oldal | Következő oldal