ha kéd.ek is hintettek volna el leg aláb két kenyeret itt nálunk. mert azt reménlem hogy el jö kéd.látogatásunkra; ugyan is micsoda gyönyörüség egy aszszonynak egy szép kis festet hajoban ülni, a melyet három erös török ugy viszi ahabok hátán. mint a nyil, keményeb volna a sziv a kö sziklánál. ha ide nem jöne kéd. egy nehány orára, el várlak édes néném. ugy is szeretlek mint a káposztát. ha ide jösz. de az egésségre vigyázzunk.
jénikö. 22. 8bris 1718.
Csak nem lehetek addig csendességben, a még meg nem tudom mint érkezet kéd.haza., mivel alig indult meg kéd.innét, hogy nagy szél tamada, gondolom hogy a habok meg rengették kéd.t. elég a hogy az olta nem vagyok nyugodalomban. nekem ugy tettzik hogy az olta egy levélel ki tehetet volna kéd.anyughatatlanságból, a mely nagy halak el mentek az ablakom alat. mindeniktöl kérdeztem ha nem ettéké meg az én nénémet, de azátkozot egyik sem felelt; csak függöben tartom elmémet mind addig még bizonyost nem hallok kéd.felöl, reménlem hogy nem járt kéd.ugy mint jonás, és nem lesz szükséges hogy valamely hal gyomrában küldgyem kéd.ek ezt a levelemet. mert ugy meg nem tudhatná kéd.hogy mi tegnap a constancinápolyi kapu eleiben mentunk ló háton, és ótt az ut mellet egy kertben az urunk csak titkon. meg akarta látni a császárt, a ki is drinápolybol érkezvén. nagy pompával ment bé avárosban. nem tudom ha le irjamé kik mentenek. elötte. és utánna, ha le irom, talám azt mondgya kéd. hogy miért terhelem annyi irásal, hale nem irom, azt mondhattya kéd. hogy rest vagyok, rest nevet pedig hogy ne visellyek. inkáb le irom, legyen kéd.figyelmetes halgatassal., az uttzákon két felöl jancsárok állottak sorban., leg elöl jöve sokadmagával az assás bacha ( ) azután a csauzok. az émirek, az ülémák. (az az, apapok, azirás tudok:) a kapicsi basák, a jancsár aga. a mistancsi basával, a kalmakán. a kapitán basával. azután a fö vezér a muftival., acsauz basa. azután a mahumet attyafiai a zaszloja mellet, a Császár vezetékji, azután Czifrán fel öltöztetet két tevék,
(I. Törökországi levelek: 30)