kik az álcoránt vitték, azutan egy festet, és aranyas kocsi. melyben vala a mahomet köntöse, és fegyvere. ezután mene a császár igen kivántam paripán, mellette lévén a fia, azutan menének azisóglánok ketten, ketten, mindenik tized, külömb külömb féle szinü köntösben. az elsö tized. köntöse sárga. a 2diknak. veres, a 3diknak zöld, a 4diknek kék tafota, az isoglánok pedig inas számban vannak az udvarnál. láttya kéd micsoda szép dolgot láttam tegnap. de a csak ollyan mint afüst, és azzal a nagy pompával a császár nincsen ollyan csendes elmével mint mi, ugy is illik hogy ne legyen. leg aláb had hasonlittson valamiben a mi alacson állapotunkhoz. és tudgya meg hogy öis ember, de azö pompáját ne irigyellyük édes néném, mert ollyan napra jut még. hogy örökké valo nyomoruságban esik, akor mit fog használni neki apompa. ami alacson rendünkben pedig mi nékünk, nagyob reménségünk vagyon, oh! mi szép állapot akereszténység! mennél nagyob pompájit látom a töröknek, annál nagyob örömben vagyok a közönséges anyaszent egyházban valo létemért. ezert ö nékik nem lehet az a reménségek, a mely minékünk nem csak vagyon. de kell lenni. ha perában megyek. akor többet predikállok. addig az egésség jó legyen: édes néném egy kevesé még a káposztánál is jobban szeretlek:
jénikö. 16 xbris 1718
Mi lelt bennünket édes néném. és mitöl vagyon a, hogy már egy holnaptol fogvást nem irtunk egymásnak. leheté hogy illyen közel lévén egymáshoz., még sem irunk, talám ugyan az az oka. hogy közel vagyunk és egymást gyakran láttyuk., jaj miért mondám hogy gyakran. meg bocsás édes nénécském. gyakortaé négyszer látni. kédet egy holnap alat. ha négyszer látnám is kédet napjában nem kellene meg csömörleni a szememnek, a kéd könnyü, kurta és rövid levelét vettem. mentöl ritkábban ir az ember. annál hoszab levelet kellene irni, kéd ellenkezöt cselekszik. a pedig nekem halálom mikor rövid akéd levele. mikor tudom hogy az egésség jó. akor nem kiméllem kédet. és a hoszu levelet meg várom. valamint
(I. Törökországi levelek: 31)