az ur dolgát, nó már nem haragszom, hanem a rövid levelet is kedvesen vettem, amelyben látom hogy tegnap érkezet oda bercsényi ur, minden pereputyástol., annak igen örülök, mert tudom hogy annál az uri aszszonynál el mulattya kéd magát. és nem lesz kéd egyedül magyar aszszony pérában, a bercsenyi ur embereit mind jól üsmerem, de az aszszonyokot, leányokot. nem üsmerem. de ahoz nem sok idö kivántatik, tudom az urunkhoz el jö az ur. azután magam is látogatásokra bé megyek; a szállás pedig csak mindenkor kédnél leszen. magam szégyenlem micsoda rövid levelet küldök. de ha rövid is el kel neki menni, egy pirongatás el fér avállamra. édes néném az egésség, de tudgya kéd meddig szeretem kédet. valamég dohányozhatom.
jénikö 28 xbris. 1718.
Aztot még elöre által láttam, hogy bercsényiné aszszonyom meg fog kédnek tettzeni, el mondhatni valoságal. hogy méltoságos aszszony. mert sokan viselik az aszszony nevet, denem mindenik viseli érdemesen azt a nevet, és az ollyanokot csak aszszonyocskáknak kellene. hini, vagy aszszony állatnak, (ne szollyunk az aszszonyok ellen:) elég a hogy azzal az uri aszszonyal. inkáb el töltheti kéd az idöt, mint sem agörög kéráczákal. az aszszony maga mulattságot nem indit, mert tél felé meg kezd sárgulni a fának is alevele., de a vigasságrol beszélni igen szereti. föképpen a tavaszi idejében valo dolgokrol. azt irja kéd hogy az aszszony orczáján. ollyan idös korában is meg tettzik hogy iffiu korában szép volt. és hogy most aszép télhez hasonlithatni. de azt ki ne nevetné. hogy azt szeretné kéd meg tudni. hogy miért annak az uri aszszonynak az orra fekete. és orczája fejér, ezt a mesét mindgyárt meg fejtem kédnek. az attol vagyon, hogy már házos lévén meg himlödczöt. azt tudgya kéd. hogy az uri aszszonyokot másképen gyogyittyák. mint sem aközönségeseket. nyernek is rajta sokszor, mint birtok a csikban, mihent meg betegedet. egy sereg doktorokot gyüjtöttek esze. ki egyet, ki mástjovallot, hogy a himlö meg ne lassék, és a szépség meg maradgyon. egyik a töbi közöt.
(I. Törökországi levelek: 32)