már le szállok az itélö székemböl, és kéd lássa, hogy micsoda itéletet tettem, de az aszszonyok felöl itéletet tenni, azt kinem veheti kétek az férfiak kezéböl. az illyen biroság vélek születik, és az aszszonyoknak meg kel állani a végezéseken. meg viszontag. a micsoda itéletet tesznek a férfiak felöl az aszszonyok, az ellen már nem szabad senkinek is szollani, és azt a dolgot nem lehet más itélö szék eleiben vinni, hanem térdet, fejet hajtván, azon meg kel nyugodni. ha a törvény csinálok bévették volna öket a törvény tevésben, azö hathatos szemekel. hathatosab törvényt tettek volna, a sidoknak volt egy aszszony birójok. volté job birójok annál? ugyan is, ha az aszszonyok az itélö székben ülhetnének, nekem ugy tettzik hogy abban az idöben nem kivántatnék annyi prokátor, mert az ember maga menne gyönyörüségel a baját. meg mondani, és ót egy szép és kegyes bironak a szájából meg halván a törvénynek magyarázattyát. nem lehetne az ellen szollani. ha szinte perét el vesztené is, de könnyebben szenvedné. énnekem pedig nehéz azt szenvednem., hogy kéd ritkán ir, és énnekem kel meg itélni, akéd reszttségit. ollyan biroval is vagyon dolga kédnek, hogy egy kis levelel, minden haragját el üzi kéd. többet is irhatnék illyen nagy országos dolgokrol, de nem irok, azért. hogy hamaréb vehessem a kéd válaszát.
jénikö. 16 aprilis 1719.
Irtoztato dolog mely régen nem irtunk édes néném egymásnak, annak pedig mi az oka, nem más, hanem hogy csak nem minden harmad napban láttyuk egymást. kédet látni, s’kednek irni, nagy külömbség, ha mindenkor ollyan gyakran mehetnék kédhez mint már egy darab idötöl fogvast, az igaz nem volnék méltó aszánásra, de nem lesz mindenkor pap sajttya, már egy hete hogy egymásal nem nevettünk, és ez az idö hoszabnak tettzik nekem mint egy nyul farka. de mit tehetz annak (mondgyák atotok:). egy részröl nem bánom mert nem alkalmatlankodom kédnek. noha kédnél mind job ágyam
(I. Törökországi levelek: 36)