hogy fél ora alat. mindenemet el rakhatom, mi szép dolog, mikor az embernek minden gazdagsága. csak egy ágy, egy kis láda, és egy asztal., láttya kéd. mind ezek nem adnak nagy gondot., mikor pedig sokja vagyon, a gond is nagyob., mit tehetünk rolla. hogy többem nincsen, tizen is vannak itt ollyanok, a kiknek fél annyi idö sem kel a készületre. édes néném, akik bujdoso fejdelmet szolgálnak. hogy lehetne azoknak valamijek. avalo hogy kivált mi nékünk aketten hárman, kik mindenkor véle bujdosunk, többünk lehetne, de azt el halgatom miért nincsen. az erdélyi vér, nem az adomért szolgál, hanem a becsületért. ha egy kis haláadatlanságal fizetnek is, azt nem tekinti, a minapi levelében, az illyen dologra valo nézve, pöké ki kéd. ezeket a deák szokot. experto. crede roberto; a valo hogy már. én is el mondhatom. másoknak, de vessük végit az illyen gondolatoknak. és örüllyünk még elöre. annak; hogy holnap után. együt eszünk ebédet, és vacsorát. és hadgyuk atörödést annak. aki azt szereti. ugyé édes néném. ezel maradok kéd köteles, lántzos, madzagos, spárgás, és sinoros szolgája,.

jénikö 16 apr 1720

üssék meg a dobot. fuják meg a készülöt, édes néném. már mi készen vagyunk. agállya aki urunkot fogja vinni itt vagyon, a mely hajok a portékát, és a fejdelem embereit fogják vinni. azok is már rakodva vannak, bercsényi urnak egy nagy hajot rendeltek., már mind az egész bagasia. el indult. csak mi maradtunk még hátra, forgács ur velünk lesz., és egynehány alá valo cseléden kivül. hárman, vagy négyen leszünk a fejdelemel., és hét orakor reggel mi is, abban a nagy vizi hintoban ülünk, tegnap pedig a fejdelem csak különösön szemben volt a vezérel. és tölle el bucsuzván nagy baráttságát mutatta a fejdelemhez. és meg is ajándékozta egy szép török flintával. és nagy baráttságoson váltak meg egymástol, de gondollya el kéd hogy a török micsoda féle beszédekel éll, a fejdelem beszéd közben

(I. Törökországi levelek: 51)


Előző oldal | Következő oldal