nem jóé aházaságok. elég ahogy az idöt el töltöm nálok, ök lássák atöbbit. az aszszony. elegendö szép. igen szép termetü. iffiu, és a mulattságot szereti. nekünk illyen kel. az unadalmas rodostora, a lengyel tánczot el. jártam mar egy nehányszor véle magyarul is tud keveset; azt el mondhatni felölle hogy emberség tudó aszszony, és el nem unom magamot amikor véle vagyok, azt tudgya meg kéd, hogy forgács ur. el hagya bennünket. nem tudom ha az ide valo lakást untaé meg, vagy bercsényi ur.l nem lakhatot egy városban, lehet hogy mindenik okozta. az elmenetelét; lengyel országban akar lakni, nekem ugy tettzik hogy illendöb lett volna atöbbivel itt szenvedni, mivel semmi rovidsége nem volt., de ki ki a maga kádgyárol dézmál., az el mult holnapban, mi ismét a savanyu viznél voltunk; ugy látom hogy mindenkor el megyünk oda annak idejében. én ugyan nem bánom. mert még is telik az idö. ugyan idö töltésért is ment volt a fejdelem egy török ur.oz. a ki kerte vala a fejdelmet hogy menne. hozája. mivel ót igen szép vadászo hellyek vannak, a joszága őt mely föld ide. de csak két nap maradhattunk ót. addig is a sátorok alol ki nem buhatot az ember. a sok esö miat., soha sem láttam volt bialokal halászni. csak ót. a ház mellet egy tó lévén, abban vagy huszig valo bialokot hajtottak. és azokal egészen fel kevertették atót. és a sárbol a kezekel vonták ki az emberek a sok halat, nem lehetet uszni a szegény halnak. a sáros vizben. török halászat. én valami itt történik, mindenekröl számot adok kédnek. csak ne haragudgyék kéd. és csak az egésségre vigyázon., többet is irnék. de ebédre dobolnak, és a hajos meg indul ebéd utan. azért maradok és leszek. a kéd leg kedveseb. és drágáb attyafia
rodosto 20 9bris. 1721.
ugy tettzik hogy már ennyi lakásunk után, ebben a városban, bövebben irhatok kédnek alakosirol. és a szokásirol. ugy is nincsen egyebet mit irnom, azt már egyszer meg irtam hogy négy féle nemzettség lakja avárost. görög, őrmény, török. sidó, és hogy nagy kereskedés vagyon itt, mind földön, mind tengeren; némelykor három száz szekér bé jő avárosban. epedig gyakorta történik föképpen öszel, és
(I. Törökországi levelek: 65)