övéle. és ha ezek kételenek szenvedni. ö is könnyebben szenvedhet. vallyon ha a szegények mindenkor boldogságban látnák a fejdelmeket. és más nagy urakot, nem gondolhatnáké azt felöllök, hogy talám az Istennek rendelése nem bir vélek., és aláb nem teheti öket,.? solon, a hét bölcsek közül valo. a cresus udvarában menvén, cresus nagy becsülettel fogadá. és meg mutatá néki a kincsét, és mondá néki a király. látodé micsoda gazdag és boldog vagyok, de a philosophustol semmi dicséretet nem véve. a mely nehezen esék akirálynak., gondolván, hogy majd fel fogja ötet magasztalni, és még több kincset is mutata néki. de solon. mind ezekre. csak azt mondá. akirálynak. nemo ante mortem beatus: senki holtáig nem boldog. eha nem tettzék is a királynak. el kelletég halgatni, esziben is juta idövel, mert cyrus fel prédáltatván kincsét, és országát. és magais rabságban esvén. és halálra itéltetvén. akoron esziben juta a solon mondása. mint hogy historiábol beszéltem kédnek. még ez iránt két rövid példát hozok elö. hogy meg lássa kéd. hogy mi is tudgyuk az a. b. cét. osiris. az egyiptumi leg hireseb király, meg gyözvén. öt vagy hat királyokot. és rabságában tartván. a midön valahová ment. a szekerét ezekel vonattya vala, és az asztala alat étette öket. egyszer a többi közöt a midön vonták a szekeret. egyik ahat közül. csak a kereket nézte. osiris a szekérben lévén, aztot észre vévé. és kérdé tölle, hogy miért nézne mindenkor a kerékre. a rab király felelé néki. azt nézem hogy a mely része akeréknek fent vagyon. a le fordul. és amely, alat vagyon. a fel megyen. az egyiptumi király, elmélkedvén erröl a feleletröl. azonnal fel szabaditá a királyokot, és mindenikét nagy becsülettel a maga országában viszá bocsáttá. ha szinte meg unná is kéd. de hozok még egy példát elé. mert nem mindenkor vagyon ollyan jó kedvem. hogy historiábol beszéllyek. egy számosi király. a neve nem jut eszemben., soha leg kiseb szomoruságot. vagy szerencsétlenséget. meg nem kostolván. egyszer maga magának akart szomoruságot okozni, hogy had busulhasson ö is valaha valamin. valamint mások, azért egy igen kedves gyürüit ki huzván az ujjábol, a tengerben veti. már önéki is buja volt gyürün. de más nap. egy nagy halat visznek asztalára, akinek a torkában meg talállya gyürüit, de idövel ez a király nagy nyomoruságokban esék. és akoron észre vévé. hogy a jó idök után, esö szokot lenni, és hogy azt a szomoruságot kel mi nekünk jó neven venni. a melyet onnét fellyül küldenek
(I. Törökországi levelek: 72)