reánk, és nem azt a melyet mi csinálunk magunknak. édes néném többet nem beszéllek historiábol. hanem csak azt mondom. hogy ne essünk kettségben. az Isten meg vigasztalhat bennünket. mivel nyomoruságban vetheti a nagy fejdelmeket. de itt még más rosz hirek is vannak. mert a pestis itt igen kezd sétálni. azt mondgyák hogy kéteknél bövségel vagyon. az egésségre édes néném. az egésségre kel most igen vigyázni. soha sem volt nagyob szükségünk reá mint most. szüntelen valo félelemben leszek kédért. mert a nem tréfa. bercsényinek két vagy három cselédgye már meg holt., a jésuitájok is utánnok ment. a ki méltó pap volt. magais az aszszonyal hozánk jönek lakni, mint ha már közöttünk bátorságosab volna., de én nem bánom mert a kis susi közeleb lesz, erre azt fogja kéd mondani, jaj hogy gondolkodik illyen pestises idöben az ollyanrol. édes néném. a még élünk. addig csak magunkban hordozzuk atermészetet, és az oldal csontunkot. csak kel szeretnünk, vagy akarjuk. vagy sem., édes oldal csontbol valo néném. arra vigyázon kéd. hogy a csont egésséges legyen., és tzinteremben ne vigyék, azért nem kel aházbol ki menni. othon kel ülni. és reméllyük hogy a jó Isten meg tart bennünket. amen.
bujuk álli. 24 juný. 1722.
Édes néném. éppen nem kel nevetnünk. néze kéd honnét irok. meg láttya kéd abbol. hogy vagyon abban valami. abban avagyon. hogy ide három mély földnire kelletet jönünk. és avárost el hadnunk apestis miat., vagyon immár két napja. hogy itt vagyunk sátorok alat, egy nyomoru falu mellet, bercsényi ur. minden pereputyostól. a faluban. egy nyomorult udvar házban. vagy is majorban, vagyon szálva. a városban a pestis egészen el hatot. vagyon ollyan nap. hogy más fél száz embert is el temetnek. közöttünk még senkit nem temettek noha a cselédek közül. kettön is volt pestis. de ki gyogyultak belölle, mind azon által már továb nem maradhatván a városban. már két naptol fogvást itt táborozunk. egész ház népestöl. avalo hogy szép helyt vagyunk szálva. de aza rut nyavalya. el vette minden kedvünket. és csak idétlenül nevetünk, ugyan is ocsmány nyavalya ez.
(I. Törökországi levelek: 73)