éttzakákon töltötte el sokszor tsak magánoson a hegyeken. és apusztakban. de a szoval valo imádság közben. soha sem kel el mulatni. a szivbéli könyörgést. akristus azt mondgya a sidokrol., ez a nép, tsak az ajakával tisztel engemet. de a szive mesze vagyon töllem. ugyan ezen történik gyakorta azokal., kik meg elégesznek némely szoval valo imádságokal, vagy atemplomban. vagy különösön a magok házoknál. Ámbár akirályok tiszttyeinek légyen is bizonyos idökben nyugodalmok, de aleg buzgobbak közöttök. sziveknek nyugodalmat nem adnak., szüntelen azon gondolkodnak, hogy miképpen. tettzhessenek fejdelmeknek, és hogy mi formában mehesenek hová továb eléb kedviben.,

A rendel valo elmelkedések is hasznosok. de tsak a magahoz valo hizelkedestöl meg tudgya magát örizni az ember., mivel sokan. jobbaknak tarttyák magokot azért. hogy egy nehány oráig elmélkedtenek olyan gondolatokrol., a melyek egy fö aucthor szerént. inkáb származnak az elméböl, mint sem aszivböl. avaloságos érdem az, hogy szüntelen elmélkedgyenek. eröltetés, és mutogatás nélkül, meg egyeztetvén avilági foglalatoságat azal a szivbéli indulattal. amelyröl ide fellyeb szollottunk. és azal. a menyei foglalatoságokal, a melyekröl szól szent pál nékünk

8

Igen kevesen vannak az olyan keresztények. akiknek unadalom nem volna az Istenröl valo beszelgetés.

A valoságos keresztény pedig nehezen halgattya, amásrol valo beszélgetést. az Istenröl valo beszélgetes néki mindenkor ujnak, és kedvesnek tettzik

Az ember rend szerent olyanrol. beszél. leg inkáb, a mi asziviben uralkodik. ugyan ezt is hija akristus. az emberi sziv kintsének. azt mi már meg szoktuk látni. hogy az emberek egy mást terhelik, sok perlekedésekel. bajos dolgokal. vagy mulattságokal, soha pedig elnem unnyák ezekröl beszélleni. a bizonyos jele, hogy aszivek oly tele az illyen dolgokal. hogy nem férhetnek meg bennek, a szent

(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 806)


Előző oldal | Következő oldal