beszéllyünk, és halgasuk el az Isteni dolgokot. követvén az üdvezitö mondását, hogy nem kel az ebeknek vetni a szent dolgokot. se a sertések eleiben a gyöngyököt. de meg ugyan azon okoság. arra kénszerit, hogy el kerüllyük társaságát az ollyanoknak akik nem Istenesek. nehogy részt vegyünk tselekedetekben, eszerént üsmérhetni meg pedig az ollyanokot, aki Istentöl vagyon, a halgattya az Isten igéit. de azok a kik nem halgattyák. nem Istentöl. vannak, soha nem is érzik magokban azt a szent buzgoságot. a mely égeté az emmausban menö két tanitványnak sziveket. a midön akristus meg jelenék nékik uttyokban. és meg magyarázá nékik az irásokot. nem is elegendök arra hogy meg érezhessék. a szent beszelgétésekben lévö gyönyörüséget. és hasznot. mert nem Istentöl valok.
A valoságos keresztény pedig. még akor is, amidön az elmének szüksége volna a nyugodalomra, talál sokféle okos modot a nyugasztalásra. noha az Istenröl szemeit el nem veszi. A természetnek ki merithetetlen tsudái. amely is tsudálatra méltó aleg kiseb részeiben is, mind ezek véghetetlen fel jedtzésre méltó mulattságos dolgokot adnak az elmének., és a melyek. az elmének fel háborodása nélkül, vezetik természet szerént a keresztényt arra, hogy tsudállya. és ditsérje a világ kezdöjét. ugyan eszerént is megyen egy Istenes lélek. a foglalatoságrol. amulattságra. a mulattságrol. a foglalatoságra, soha el nem vévén szemeit. szivének szerelmesiröl.
9
Tsak nem mindnyájan a keresztények. az Istent. a pokoltol valo félelemböl szolgállyák.
A valoságos keresztény az Istent, tiszta szeretetböl szolgállya. vagy is leg aláb. az örökös jutalomnak reméllésiért.
Három féle indulat viheti az embereket az Isteni szolgálatra. vagy a büntetésnek félelme. vagy az örökös jutalomnak reménsége. vagy pedig a tiszta szeretet. mely semmi hasznát nem tekinti. azt valoságal el mondhatni hogy az
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 808)