kegyelmének tsuda tétele nélkül, hogy, szorgalmatosan vigyázunk magunkra, hogy bé tölthesük hogy ugy mondgyam lelkünknek minden részeit a meg vilagositatot. magához valo szeretettel. a mely által. mindent fel áldozunk., hogy magunknak meg szerezhesük az egyedül igazán valo jókót.. Ez a munka. oly nagy tsuda, hogy. aleg nagyob szentek, semmit nehezebnek nem találtanak. alelki életben. mint azt, hogy ellene álhasanak atudatlan magához valo szeretet sok féle mesterséginek, és tsalárdságinak, a mely meg ronttya minden jó tselekedetinket, arra sürget hogy eléb tegyük amagunk hasznát. az Istenénél, és a felebarátunkénál, arra ingerel hogy ohajttsuk az uralkodást. keresteti velünk az emberek ditséretit. és tiszteletit. ki gondolhatatlan tsalárdságal, és ami leg veszedelmeseb, el hiteti velünk. hogy mi igazak vagyunk. noha meg romlotságban vagyunk. és tellyesek. a tsalárd jóknak nyomoru szeretetivel.
A gyenge keresztyén.k, ugyan ezért is örülnek magokban. midön gondollyák hogy jót tselekesznek. mint ha azt magoktol tselekednék, és az élettyeket halálos bizodalomban. és nyugodalomban töltik; azomban pedig avaloságos keresztyén.k rettegnek a leg jóbb tselekedeteknek követésiben; mentöl inkáb ezek meg világositattak akegyelemel. annál inkáb észre veszik az ördög intselkedésit. hogy övélek kedveltesse amagok hasznát, ditsöségit, és aditséretet, szüntelen kisértetnek, hogy magokot nagyobra betsüllyék, kedveket bé tölttsék, és testi nyugodalmat keresenek, hogy zugolodgyanak. az üldöztetések, ellen, a melyekre, az Istennek fiaihoz valo szeretete adgya öket, mihent buzgoságal. akarnak élni akristusban. ugyan ezen két magahoz valo szeretetnek. szüntelen valo tusakodások. tselekeszi, hogy oly gyakorta meg botlanak, és meg esnek, aleg jóbb erköltsüek, ugyan az is rettegteti öket., hogy az itélet eleiben kel menni a leg igazab tselekedeteknek, tartván attol. hogy az övék ne legyenek hasonlok azokhoz a meg ferteztetet igasságokhoz. a melyeket utállya az Isten. amint Isaiás mondgya, avaloságos keresztyén. az ö együgyüségiben munkálodik, bizodalomal és reménségel, az Isten irgalmaságában.
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 829)