azokot, mint a leg elsöbb, és hasznosab részit penitentzia tartásoknak. azonban pedig a rosz keresztyéneknek. nagyob része tsak azért dolgozik hogy nyugodhasék, és azt gondollya hogy nem tartozik dolgozni. amidön anélkül el lehet. ez a veszedelmes nyavalya, már szent ágoston idejében aklastromokban is bé szivárkozot volt, a melyröl erösen panaszolkodik, nem egyébért mennek már azokban a szent helyekben, mondgya, hanem hogy magokot a nagy henyélésre adhasák. videmus eos in quamdam societatem sanctam otiosissimé Congregátos. közönségesen azt tarttyák. hogy a kristus magais kézi munkát dolgozot mind addig még prédikállását elnem kezdette.
Tudgyák meg hát mindnyájan akeresztyének, hogy a munka el kerülhetetlen köteleség, és hogy akár minémü rendben legyenek, kinek, kinek amaga rende szerént. kel dolgozni. és ugy remélhetik bünöknek botsánattyát. de annak nehéz munkának kel lenni, és olyanak. a mely ellenkezék a kényeztetésel., mivel egyedül tsak elehet penitentziául és érdemli meg akenyeret, az olyan aki nem dolgozik, neis egyék mondgya szent pál. amulattságra, és az idö töltésre valo munka. bé nem tölti aköteleségeket, gyakorta idö vesztés. Isten elöt. és valoságos henyélés. vagyon sok féle henyélés, akülömbözö természetekhez képest, de számot adnak az Istennek. hanem dolgoztanak nehéz. és sulyos munkákot, akülömb féle munkáit akülömb féle hivataloknak. illyen szándékban kel végben vinni, más képpen vétkesek. vagy is leg aláb bé nem töltik szükséges voltát, a munka által valo penitentzia tartásnak. Az ur szine változásakor. szent péter nagy örömben lévén azon aditsöséges hegyen. mondá, uram mi itt jól vagyunk, tsinállyunk három hajlékot, mint ha azt mondotta volna, el ne hagyuk soha, az illyen kedves nyugodalomnak gyönyörüségit, és illyen fényes ditsöséget, az évangyélista fel teszi. hogy nem tudta mit mondot. nem azért hogy az az állapot boldog és jó nem let volna. hanem azért. mert a baj, és a munka nélkül valo
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 840)