ne tegyük lelkünket, hogy nékik szolgállyunk. vagy tetzsünk. vétkes kedvezésekel. de meg fel kel aldoznunk minden földi javainkot üdveségekért, söt még életünket is ha a szükség ugy kiványa.
Ezen modon lehet tehát meg egyeztetni azt a felebaráti szeretetet. és gyülölést, amelyet a kristus oly igen hágy nékünk, a melyet oly kevés keresztyének veszik a szivekben, és a melynek oly kevesé tudgyák köteleségeit. a szeretett, a mely soha el nem vész, amely nélkül a több jó erkölcsök haszontalanok., a fele barátot ugy szereteti velünk mint magunkot. és az ö üdveségit inkáb életünknél,. de ugyan azon szeretet is, szeretteti velünk lelkünket inkáb felebarátunknál, valamint, inkáb szeretetti velünk az Istent, mint sem felebaratunkot, és mint sem a magunk lelkét.
26.
Sokan az emberek közül azt tarttyák. hogy bizvást itélhetik felebaráttyokot. tsak valamely oly roszat lássanak felölle. amely igaznak tessék, vagy is leg aláb. oly dolgot mely a roszra tzélozék.
A valoságos keresztyén. pedig azt tarttya hogy nem itélhet senkit is.
A kristus., azon parantsolatban. hogy ne itéllyünk. semmit ki nem veszen., hanem azt mondgya. ne itéllyetek. ne hogy meg itéltessetek. és szent lukátsnál. ne itéllyetek. és meg nem itéltettek, mint hogy az a szenttséges Mester tudta. hogy mitsoda nehéz az embereknek el kerülni hogy a mások tselekedetiröl bal itélettel ne legyenek., vagy is leg aláb hogy olyanokot meg ne itéllyenek. akikben fogyatkozást látnak. arra akarta vinni akeresztyéneket, hogy az önnön magok hasznokért ne itéllyenek. másokot.
Nintsen semmi irtoztatób. se a mitöl ugy retteghetnének az emberek, mint az Isten itéletitöl. szent pál azt mondgya. hogy rettentö dolog, az élö Istennek. kezében esni, a kristus
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 844)