nékünk módót ád arra. hogy el kerülhesük, ne itély. és nem itéltetel. leheteé arra nékünk jóbb modot adni. hogy szemünket bé hunyván a mások fogyatkozásirol valo okoskodást el kerüllyük. mint azt. midön azt mondgya. el kerülitek az Isten itéletit. tsak magatokot abban ne avasátok, hogy mást itéllyetek. a bizonyos hogy nehéz dolog. valamit olyat látni a mi rosznak tettzik, hogy azt rosznak ne mondgyák. ez olyan veszedelem, a melyben tsak nem mindnyájan belé esnek az emberek. de leg aláb soha sem kel. itélni azt, a ki aroszat tselekeszi,
A kristus meg nem elégszik tsak azal, hogy nékünk meg mutassa. mit nyerünk mi azáltal ha nem itélünk, de sött még azt is méltoztatik nékünk meg bizonyittani, hogy még az okoság sem akarja hogy mást itéllyünk., hogy ezt velünk meg üsmértethese. a szivünknek, és alelkünk üsmérétinek leg belsöb, és leg titkosab részeit fel nyittya, mondván nékünk, visgállyátok meg magatokot. ti akik mást itéltek, és meg láttyátok, hogy vétkesebbek vagytok annál akit itéltek, amint is hogy, amely roszat látunk hogy a mi atyánk fia tselekeszik. gyakorta sokal kiseb annál. mint a melyet mi tselekeszünk a midön itéletet teszünk. aki is keményeb kisértetben volt mint mi, hasonlo segittségeket pedig nem vett. az ö kivánságinak sebesége. fel zavarta elméjit. olyan vak hogy nem láttya aveszedelmet. a melyre veti magát, az Isten el is hagya egy ideig a maga gyarloságára., de te, mentöl inkáb üsmered a magad köteleségit, annál több. kegyelmeket vettél., és annál menthetetleneb vagy a vétekben. melyet tselekeszel, és az itéletben. melyet tész atyád fia ellen.
Mind azon által. az abünös talám náladnál inkáb tettzik Isten elött, a mely orában itéletet tész felölle, ugyan abban., talám az ö vétke meg alázta ötet. te pediglen. kevélységedért, utálatosá lettél a menyek elött, egy szoval., a mit az
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 845)