atyád fia szemiben láttál, a tsak szalma szál. a gerendához képest, a melyet a magadéban meg nem látod., ez az oka tehát, hogy a valoságos keresztyén. soha senkit nem itél.
Az itéletkor valo roszhoz. még sokal több roszat szoktak tenni, ugy mint, amidön. abeszéd közben. vagy a kézel valo mutogatásal. értésire adgyák másnak. a mások felöl valo rosz gondolattyokot. nem akarok itt szollani az ollyan ember szollásrol., se az ollyan káromlásrol. a mellyeket a leg aláb valo keresztyének, de sött még a pogányok is mindenkor nagy véteknek tartották, hanem az ördögi mesterségröl. a ki olyan féle ember szollást terjesztet el avilágon, a melyre leg inkáb az ollyanokot oktattya, a kik magokot eszeseknek, és jó erköltsüeknek tarttyák. egy szem hunyoritás. egy mosolygás, egy kézel valo integetés. mind ezek olyan hegyes török. a melyek noha mesterségesek., de olyan veszedelmesek valamint a nyelv., a szándék mindenkor tsak azon vagyon., hogy meg értethesse a felebarátrol valo roszat. és illyen formában. meg ölik azt akiröl beszélnek, meg ölik azt akinek beszélnek, és magokot is meg ölik szintén olyan halálosan., valamint ha a nyelv szabadosan beszéllene. mind ezeket nehéz el kerülni a másrol valo beszédben, ugyan ezért is jovalották mindenkor az okosak azt, hogy soha másrol ne beszéllyenek, vagy ha tellyeségel azt el nem lehet kerülni. ugy beszéllyenek más felöl. hogy a rendes legyen. hogy a betsületire legyen. örizetet vetettem a számnak. mikor a bünös ellenem állana. mondá dávid. meg némultam, és meg aláztattam. és jókót sem szolottam. mikor az ember illyen alkalmatoságokban találkozik. ahalgatás olyankor sokal keresztyéneb. aleg keresztyéneb beszédeknél.
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 846)