2.7
Sokan akeresztyének közül alázatosoknak tétetik magokot. azért hogy tiszteltessenek az alázatosságért.
A valoságos keresztyén, tart még attol is hogy alázatosnak tetzsék. és tsak azt ohajttya. hogy meg vetö legyen mindenhen. a mitsak. az Isten ditsöségit, és a felebaráti szeretetet nem tekinti.
Az Évangyéliumban igen sok helyt láttyuk hogy mitsoda neheztelésel volt a kristus a két szinüek ellen. mindenüt anathémát. és átkot mond reájok, mint hogy ö, az igazságnak Istene. és ö önnön maga az igazság. nem szenvedheti ahazugságot, fö képen az ollyan hazugságot. a mely a jó erkölcsel fedezi bé magát. hogy jobban meg tsalhasa az embereket
Az egész jó erkölcsök közöt. az alázatoságot mondhattyuk leg inkab a kristus jó erkölcsének, az ö idejéig. az embereknek. arrol. igen kevés gondolattyok volt. tanullyátok meg töllem. hogy én kegyes. és alázatos szivü vagyok. tanulyátok meg töllem, azaz. az én példáimbol., tanulyátok meg töllem. mert mind eddig, senki nem tudta. milégyen avaloságos maga meg alázás, én pediglen magamot meg alázván. magam akarattyábol. zugolodás nélkül valo gyalázatos halált szenvedtem., a nyomoruságot tudtam, meg vetettem a tsendes életet. a népnek, és a vitézeknek tsufságul adtam magamot.
Az alázatoságnak ezen példájábol láttyuk. hogy az emberek ezt a jó erkölttsöt meg nem határozhattyák. amód nélkül valoval, lehet vétkezni a több jó erkölcsökben, de nem lehet eléggé magunkot meg alázni. ez ollyan jó erkölcs. amely véghetetlen a meg feszitetet Jésus tanitványinak.
kitsiné kel lenni valamint a mustár mag, hogy nagyobbá lehesen lenni minden füveknél, aki nagy akar lenni amenyeknek
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 847)