A keresztyén. szelidségel engedelmeskedik mind annak. a mi nálánál fellyeb valo. mint ha akristustol magátol venné aparantsolatot., szent pál hagyása szerént, szeliden engedelmeskedik akristusért. a magához hasonloknak, a midön parantsol. ugyan akor leg kegyeseb., mert reá emlékezik. hogy attya fiainak parantsol., olyanoknak. akik gyengék. romlandok. és akik magoktol ajora alkalmatlanok, ha másnak szolgál. boldognak tarttya magát, hogy használhat a kristus tagjainak, söt még ugy tekinti azokot mint jó tévöit, kik illyen érdemre valo alkalmatoságot adnak néki. ha int. vagy dorgál másokat. ugy tselekszik, valamint a menyei atya dorgállya fiáit., azaz, mindenkor atyai joságal. vagy is leg aláb. atyafi szeretettel,
Egy szoval ö mindenüt, és mindenben hü követöje. az üdvezitö ki mondhatatlan kegyeséginek. a proféták azt meg jövendölték, az apostolok látták annak bé tellyesedésit. Imé az én szolgám. fel veszem ötet. az én választottam, kedve tölt lelkemnek ö benne. az én lelkemet beléje adtam. itéletet szol a pogányoknak nem kiált, se nem hallattatik oda ki az ö szava. a meg repedezet nádat el nem ronttya, a füstölgö gyerttya belet el nem olttya. igaságban szolgáltat itéletet. hogy ha az Istennek lelkétöl származik a szelidség. ugy az igaság is. ebböl következik. hogy a mi ellenkezik a szelidségel., annak. agonosz lélektöl kel származni., akristus tehát kegyes volt. önem vetekedet., se nem kiáltot, az ö szavát nem hallották az uttzákon, mert az Isten lelke volt benne. el nem rontotta a meg repedezet nádat. se a füstölgö gyerttya belet el nem oltotta. az az, hogy békeséges türésel, és kegyeségel várja. a bünös meg térését. három esztendeig szenvedte a fige fának terméketlenségit, még azt is el szenvedi. hogy a szöllö mives meg kapállya atövit, és meg genéjozza, minden szavaiban kegyes volt, és minden maga viselésiben. kegyeségel engedte magát ahalálra vitetni. zugolodás nélkül, aleg nagyob bünösökhöz is kegyeségit mutatta, tekéntsük meg mitsoda kegyeségel bánt. a
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 854)