fugjenek, de ez a szent., maga hittségnek tarttya az illyen szokot. és azt akarja hogy igy mondgyák. ha az urnak tettzik. azt tselekeszem. vagy oda megyek a valoságos keresztyén igy beszél. tudván azt. hogy semmit sem tselekedhetik magátol, magában oly kemény és meg gyükeredzet hajlandoságot érez a roszra. hogy szüntelen érzi tehetetlenségit ajóra
Voltanak olyanok, kik meg térések után. jól észre vették szivekben. mind meg romlásokot. mind a kegyelem segittségének Isteni erejét., ugy anyira. hogy ez a szüntelen valo tsuda melyet magokban éreztenek a vallás igazságárol. valo érezhetö bizonyságul láttzot nékik. ugyan ezért is tartanak a szent lelkek, hogy az Istentöl elne hagyatassanak. ugyan ezért is kérik szüntelen hogy el ne vegye rollok kezét, mely öket tarttya, ugy tettzik mint ha saul. az Istenhez akart volna térni, de nem lehete, mert az ur el vette volt tölle kegyelmét. a mint ezt samuelnek maga meg mondá.
Mindenik ember, mondgya a nagy szent gergely. ez életben ugy vagyon. mint ha egyedül lévén egy tsonakban, egy igen sebes patakon. fel akarna azon menni, evedzöt is adnának néki, hogy segittse magát. de haszontalan volna minden munkája. mert a viznek sebesége tsak le vinné. hogy ha tsak az Isten fel nem huzná. menyekböl. egy kötélel a tsonakot. az Isten azt akarja hogy a tsonak fel menyen a patakon mind annak végéig, de azt is mondgya a benne valo embernek, ha nem evedzel. énis el botsátom a kötél végit, és egy szem pillantás alat. sokal aláb lész, mint sem a honnét meg indultál. a menyei segittség nélkül. haszontalan evedzenénk. hejában fáradnánk. mert tsak viszá térnénk. ne mondgyuk tehát sohais, hogy ezt tselekedném, vagy nem tselekedném. vallyuk meg, hogy kegyelem nélkül tsak roszat tselekednénk. a kegyelem által vagyok az. a mi vagyok mondgya szent pál. ugyan a kegyelem is munkálodik bennem,
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 859)