adgyunk szüntelen valo hálákot annak az irgalmas kéznek, a mely minket meg tart, és a mely magához vonszon. és kérjük mindenkor azon. hogy meg ne vonya töllünk segittségit. Én Istenem jövel segittségemre, uram sies segittségemre jöni.
33
Az emberek. tsak nem mindnyájan szeretik a magok ditsöségit. és azért mindent fel áldoznak.
A valoságos keresztyén. tsak az Isten ditsöségit szereti, hogy pediglen az emberek oly igen ohajttyák abetsületet. ö azt ugy tekinti, mint bálványozást.
A tisztesség, és aditsöség. tsak egyedül az Istent illetik. akristus ugy mint ember, magának tsak a meg vetéseket választotta. hagyván minden ditsöséget az Istennek. én tsak féreg vagyok, és nem ember mondá aproféta által. el szalada. és egyedül a hegyre mene. a midön látá hogy királynak akarnák tenni, mind ezel, meg akará nékünk mutatni., hogy az emberek része tsak az. hogy magokot szüntelen meg alázák. az Isten szemei elött. magokat meg vessék, minden ditsöséget a minden hatonak adgyanak, mint teremptöjének. és meg tartojának. mind annak a minek létele vagyon.
Az elsö parantsolat nékünk tilttya a bálványozást, az olyan pedig magábol bálványt tsinálna. magát imádtatni is akarná, a ki valamely ditsöséget akarna magának tulajdonittani, és magát tiszteltetni. de kitsoda az, aki ne vétene ebben? mitsoda ember az, akármely buzgoságal legyen is az Isten ditsöségéhez, aki egészen ellene mondana. amaga ditsöségének.? ki azt ugy ne tekintené mint saját joszágát. és aki mindent mást elne hagyna. tsak azt magának meg tarthatná. nintsen semmi. a min az emberek. oly közönségesen meg egyeznének, mint a dítsöségért valo fáradozáson,
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 860)