aditsereteket nem szerettyük. mind azon által. hozzuk elö még egy szer azt a nagy mondását. a kristusnak, a melyet már elö hoztuk., miképen hihettek ti, kik ditsöséget vesztek egy mástol. nintsen ollyan keresztyén, akit ezek a szok ne illetnének. mert azt nem tagadhattya. hogy abban magát vétkesnek ne talállya. hasonlo képen. ugy ezekben is. jaj ti néktek. a midön az emberek jót mondanak felöletek.
Miképen magyarázhatni ezeket a szokot? szent pál meg mutattya nékünk. hogy mi képen kel azoknak valoságos magyarázatot adni. a midön azt mondgya, hogy ha kivánnék még az embereknek tettzeni. nem volnék akristus szolgája.
Legg jóbb modgya tehát, hogy meg oltalmazhasuk magunkot aditséretek szeretetétöl, az, hogy azokot ugy tekénttsük, mint az ördögnek legg veszedelmeseb keleptzéit., gondollyuk meg, hogy azok. akik a sanyaruságokot gyakorlották. gyakorta azokban estenek. a ditséreteket ugy is tekénttsük mint igaságtalanokot, mivel azt már meg bizonyitottuk, hogy minden jó valami az emberekben vagyon., anem az övék. és nem érdemli hogy azért inkáb betsültessenek mint sem mások. midnyájan egyaránsuak volnának, ha mindnyájan egyaránt vennék abetsületet. egy szoval tegyünk igaságot magunknak. és valyuk meg,, hogy amit az emberek ditsérnek bennünk. aleg gyakortáb, tsak külsö képen valo jó erkölcs. és ha ditsérnek. tsak azért, mert nem üsmérnek., vagy azért, mert hasznokra vagyunk., ez igy lévén, tsak nem mind az ö ditseretek. olyan tsalárd. valamint ami jó erkölcseink, és ugy lészen mind ö vélek. mind mi velünk valamint a szent Lélek mondgya a példa beszédben, hogy azok akik atörvényt el hagyák. könyen ditsérik az Istentelent.
Mind ezeknek, el kellene hagyatni velünk. a ditséreteknek szeretetét., ugyan ezért is vagyon., hogy avaloságos keresztyén. tartván a veszedelemtöl. azokot kerüli, gyülöli. mint veszedelmeseket., hogy ha azok. akiket ditsérnek. olyan nagy veszedelemben vannak, azok a kik rendeletlenül. vagy a magok hasznokért. adgyák a ditséreteket, nem
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 866)