tartván igen attol. hogy aditséret adások, meg ne foszák ötet az örökös jutalomtól.

Mitsoda öröm anéki amidön annak háláadatlanságáért akit meg segitet. az Isten meg fizeti néki ajutalmat, mind aháláadatlanért, mind aszegényért. suhajtoz is a háláadatlannak vétkiért, el is fedezi a menyiben tölle lehet az ö háláadatlanságát, mivel az olyan vétek, amely utálatos az Isten. és az emberek elött.

A háláadatlanság. minden vétkeknél leg irtoztatóbb. és aleg továb terjed, mindnyájan a vétkek, anyiban vétkek. mert magokban foglallyák aháláadatlanságot., leg elöbször is az Isten abünösnek azt hánya szemére. hogy háláadatlan volt jó téteményiért, teremtésiért. meg váltásáért. és anyi sok kegyelmiért, azt az Isten igasságosan tselekeszi. de egy emberhez sem illik. más embereknek háláadatlanságokot szemekre hányni, azért mert ö magok háláadatlanabbak az Istenhez. mint sem mások ö hozájok. azért is mert. a mely jót tettek aháláadatlanokal., ugy tették, mint az Isten kezében lévö eszközök, tehát nem az eszköznek kel. várni aháláadoságot, hanem akéznek. aki azt ígazgattya, ez igy lévén. avaloságos keresztyén. el fedezi ezt a roszat. a menyiben lehet. amidön azt meg nem orvosolhattya., de örvendez ezeken a szokon, boldogok vagytok, hogy ha az, akit vendégségben. hitatok. néktek azt viszá nem adhattya. mivel az Isten azt néktek meg fizeti az utolso napon., hogy ha az Isten meg fizet a szegényekért. aháláadatlanokért is meg fizet. a saul. igaságtalansági. és háláadatlansági, eröltették ugy mondván. az Istent arra, hogy oly látható. és különös gondviselésel légyen dávidra, a kihez az anyaszent egy ház minden nap ujjittya háláadását. a soltárok éneklésivel.

Imé ez a köteleség. amelyel vannak az Istennek valoságos szolgai azokhoz. kik háláadatlansággal fizetik jó téteményeket.

(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 871)


Előző oldal | Következő oldal