voltanak, a gazdagságoknak. és tiszteleteknek mérges párája, tsak hamar meg rontotta öket. könyen meg izelitették. ahejában valoságokot, és abujaságokot, a melyeket a böség adta elejekben, a gyönyörüségektöl, és a vigaságtol. már anyira nem tartanak. mint annak elötte. ugy is kezdik azokot tekinteni. lassanként, mint szükségeseket rendekhez, és természetekhez. a lelkek el lágyul, és a szivek meg keményedik, mentöl felyeb emelkednek, annál keveseb szánakozásal vannak a szegényekhez. és annál keveseb szeretettel jó akarojokhoz, sokal fösvényebbek, roszab fizetők, mint annak elötte. mikor oly gazdagok nem voltanak, mert nehéz gazdagságot birni. és a szivet ahoz nem kötni, a Czifraságoknak. és agyönyörüségeknek többet nem adni, mint sem kivántatnék, a rendhez melyben vanhak.
Az ilyen ujonnan. lett nagy urak nem szenvedhetik a tsendeséget, se a magános életet, noha ezek táplállyák ajó erkölcsöket. anyira mennek., hogy magoktol is meg ijednek, ha egyedül maradnak, tartván attol. hogy egy kevés ideig valo gondolkodás. elejekben ne adgya, hogy magokot el felejtik. az alázatoságnak tselekedete a melyet betsüllik. nékik igen alacson dolognak tettzik. a felebaráti szeretetnek tselekedetit nem tarttyák méltonak hogy arrol gondolkodgyanak, ez igy lévén, lassanként el felejtik mind azt. a mi Istenes dolog, és végtire, az Istent. magát is el felejtik. ugyan ettöl is tarta salamon, a midön arra kére az urat. hogy ne adna néki gazdagságokot, ne hogy azok el felejtetnék ötet véle, imé ezek követik rend szerént alágyságot. a mely el válhatatlan társa aböségnek; ezért is mondgyák azok a kik a lelki dolgokrol irnak, hogy sokal. nehezeb. a tisztaságot meg tartani a böségben, mint sem a szegénységben. nézük meg már. hogy ezt a hüségtelenséget, mitsoda büntetésel. büntetik meg.
Ha, a hamis keresetben. hivek nem voltatok. ki biza reátok azt; a mi igaz. mondgya az üdvezitö. És ha a máséban. hivek nem voltatok. ki adgya néktek a mi tiétek. az az,
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 890)