tsak anyiban tarttya nyomoruságnak. vagy rosznak, a menyiben. ezt akét kárt. okozhattyák.
Az az ember meg holt. mitsoda nagy kár a feleséginek. és a gyermekeinek., az a szerentsétlenség. vagy az az el vesztet perr, mitsoda rendeletlenségeket nem okoznak. mitsoda nyomoruság annak az egész familiának. amely mindenkor bövségben volt. ihon mind tsak illyenböl áll az emberek szánási. azokot szánnyák akik meg maradnak. azért hogy el vesztették gyámolokot. a mulando jovokot. vagy tiszttségeket, de szánnyáké azt a ki meg. holt, aki is avilági szokás szerént töltötte volt el életét.? az olyanokot is szánnyák, a kik a világi jóktól meg fosztattak. noha rend szerént azok akadályi az üdveségnek. és azokot nem szánnyák. akik akülönös, közép szerü, és békeséges életböl, a fent valo. gazdag. és veszedelmes rendekre mennek, de söt még örömel köszöntik ezeket.
Tobiás amint már meg mondottuk. soha sem panaszolkodot. a jovai. vagy a szeme világa el vesztésin. ezekért mindenkor hálákot adot az Istennek. de meg neheztele. és tarta attol. a midön a ketske fiunak rivását hallá hogy a lopot ne légyen. ajó Isten félö sidok. a babiloniai rabságban.. nem panaszolkodtanak anyira azért. hogy joszágokot el hagyták. és rabságban vannak. mint azért. hogy távul vannak jérusálemtöl. és atemplomtol., ök azt nem mondgyák vala, miképen énekelhetnénk. vasban. rabságban, és szegénységben lévén. hanem a babiloniai folyo viz parttyán ülvén. siránkozva emlekeznek vala sionrol. azt felelik vala azoknak akik öket arra kérték hogy énekelyenek sioni énekeket. miképen énekelhetnők mi az urnak énekeit, az idegen földön. az én jóbjóm veszen el ha valaha el felejtelek tégedet ó jérusalem. az én nyelvem meg ragadgyon. ha rollad el feletkezem. és ha ugy nem tekintem jérusalemet. mint örömömnek kezdetit. a menyei jérusálem tehát. elsö oka., örömének. és keserüségének. a valoságos keresztyén
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 910)