sok viaskodásinak, mint az örökös napnak hajnalát, amely napot a világosittya. aki a napot teremtette., mint szabad, és gyönyörüséges országban valo menetelét. végtire mint olyan orát, amelyben örökösön meg egyezik. az ö ohajtot teremtöjével. ugyan ez is tselekeszi, hogy szent ohajtásal. kiványa ahalált, és ugy tekinteti véle az életnek hoszaságát. mint egy olyan szivnek penitentziáját, a mely tellyes Isteni szeretettel: az illyen gondolatok. hogy ha ö benne tiszták, el veszik tölle, az örökös itéletröl valo tartalékot. mivel azIsten, meg látásának, buzgoságal valo kivánsága. oly tekélletes szeretetnek tselekedete, amely tellyeségel el töröli minden féle vétkeknek nyomdokit.
Ezel nem kivánnyák azt mondani, hogy az ilyen tekélleteség. tellyeségel szükséges légyen a valoságos kereszténységhez. de az is bizonyos, hogy a haláltol igen irtozni. az élethez valo szeretetért. az igen ellenkezö az üdveségel, mivel ugy nagyobra betsüllenék a mulando jókót. az örökösöknél, az élet tsalárd édeségit. az Istenel valo lételnél, egy szoval a teremtett állatot, ateremptönél. a melyben áll a valoságos bálványozás. ugy anyira, hogy ha avaloságos keresztyén. nintsen is mindenkor azon a felsö renden, a melyen atekélletes ahalált ugy szemléli mint egy jót. de leg aláb azal tartozik, hogy ahalált el jövetelekor békeséges türésel. és elegendö engedelmeségel vegye, meg mutatván. hogy az Istent az életnél inkáb szereti, és hogy mindenkor kész. az Isten akarattya alá vetni magát.
54
A mások halálában, vagy szerentsétlenségiben. rend szerént tsak azt tekintik a mitsoda ideig valo károkot okoznak azok egynek, vagy másnak.
A valoságos keresztyén. evilágon. tsak a léleknek, vagy akegyelemnek el vesztésit tarttya nyomoruságnak. atöbbit
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 909)