F Mesze földre mégyen, mely jelenti az Istenröl, és az igazságrol valo feledékenységet. a melybe élnek abünösök. mivel nem ahely tselekeszi azt, hogy el távozunk, vagy közelgetünk az Istenhez. hanem a sziv béli kivánság. és akor igen mesze vagyunk tölle. a midön rola nem gondolkodunk., vagy ötet nem szerettyük.
K. Mit tselekeszik az az ifiu, abban atávul valo létiben, és az Istenröl valo feledékenységiben?
F Az Attyának minden joszágát el tékozollya. viszá élvén az Isten kegyelmével; a meg maradot ártatlanságát elveszti, az Isten félelmét, és minden jó hajlandoságit, meg ronttya, a természetnek ajándékit, testét, érzékenységit, elméjit. avétekre eszközül adgya., lassanként az elmének vakságában esik, a szivnek keménységiben, amelyek után, semi meg nem tarthattya, se meg nem határozhattya. végtire utolso szegénységre jut, irtoztato szükségben esik, minden jó erköltsök iránt, minden jótól meg fogyatkozik, és ollyan állapotban esik. a melyben kel lenni egy ollyannak aki Istentöl el távozik., az ö teremtöjétöl. és valoságos jovátol. akoron nagy éhséget fog szenvedni. éhezi rosz kivánságinak tzéllyát, a melyeknek eleget tene, ha abban mód adatnék, mindenüt azt keresi hogy bé tölttse szivének kivánságit ateremtet állatokal., a kit tsak az Isten töltheti bé. az ö nagy kivánsága, minden tisztátalan és otsmány dolgokra vezeti, hogy annak eleget tégyen, de semmi meg nem elégitheti, mert rosz kivánságitol fel inditatván, és szorongattatván, ugy vagyon mint ha anagy nyavalya törné. és szüntelen valo kinban vagyon
K. Mitsoda szolgálat a, mely oly gyalázatoságban veté és arra juttatá hogy a disznokot örizné.?
F Az., azö lelkének, és okoságának szolgálattya, el merülvén az emberhez illetlen rut kivánságokban, amelyek ötet a leg nagyob rendeletlenségekre vivék, és el temeték atestben, és agyönyörködtetésekben, az utan tsak azon volt. hogy azokot legeltesse. és azoknak eleget tegyen., és mentöl többet engede nékik, annál többet kivánának., mert az embernek szive tsak az Istenben találhattya meg békeséget, nyugodalmát, és boldogságát, illyen nyomoruságban veti avétek alelket lassanként a midön egyszer el hagya Istenét.
K. Mit tselekedék a tékozlo fiu ebben anyomorult állapottyában?
(II. Épistolák: 305)