NAGY BÖJT 4.dik HETIN VALO PÉNTEKEN
Imádság
Oh’ Istenünk. aki meg ujitod avilágot ki mondhatatlan szenttségidel kérünk tégedet. enged meg Anyaszent egyházadnak. azt a kegyelmet., hogy élhesen azzal amit rendeltél hogy az örök boldogságra vigye. és az idö béli segittségedet meg ne vonnyad tölle. a mi urunk J. k.
Epistola
3. király. 17. 17.
Lön pedig ezek után, meg betegedék. aház gazdaszszony fia, és igen nehéz betegség vala, ugy hogy nem maradna lélegzet benne, mondá azért Illyésnek., mi közöm nékem veled Isten embere,? bé jöttél hozám, hogy emlékezet lenne hamiságimról. és meg ölnéd afiamot. és mondá néki Illyés, ad nékem a fiadot, és el vévé ötet az öléböl, és vivé a vatsorálo házban:, ahol ö lakik vala, és tévé az ö ágyára, és kiálta az urhoz, és mondá, én uram Istenem., még az özvegy aszszonyt ís, aki engem táplál a mint lehet, meg sanyargattadé, hogy meg ölnéd fiát, és ki terjeszté magát, és meg méré a gyermeket három uttal, és kiálta az urhoz, és mondá. én uram Istenem., térjen beléje kérlek, a gyermek lelke, és meg halgatá az ur az Illyés szavát, és viszá tére a gyermek lelke. és meg elevenedék, és vévé Illyés a gyermeket, és alá vivé ötet az also házba, és adá az annyának, és mondá néki. imé él ate fiad, és mondá az aszszony Illyésnek. most ebben üsmértem meg, hogy Isten embere vagy te. és az ur igéje. igaz ate szádban.
Magyarázat.
K A mai letzkében lévö aszszony, haragjában mondáé ezeket a szokot. a profétának, mi közöm nékem veled?
F Nem haragbol. de söt meg alázatoságbol. mondá, attol is tarthata, hogy talám nem bánt ollyan szentül az Isten emberével, a mint
(II. Épistolák: 387)