hogy ha ollyan formában tselekeszük, a melyért el hitetheti magával hogy tsak az ö hozája valo szeretetért, és az ö jóvára tselekeszük, ezen okbol hivá szent János a farisaeusokot viperáknak. szent István a sidokot kemény szivüeknek, és környül metéletleneknek, szent pál a galata bélieket, balgatagoknak, és akristus maga, az ellenségit, két szinüeknek nevezi,
K. Mit monda még az ur akét tanitványinak, hogy meg gyözhese hitetlenségeket?
F Meg mondá nékik. hogy szükséges volt a kristusnak szenvedni. elméjekre adván, hogy ötet ugy tekinttsék. mint Messiást, mivel a proféták meg mondották vala, hogy szenvedni fog. és hogy a szenvedésnek uttyát választotta volt az Isten. hogy azon munkálodgya az emberi nemzetnek üdveségit, azt mondá, hogy szükséges volt. a kristusnak szenvedni, és ugy bé menni ditsöségiben, elönkben akarván adni ezt anagy igazságot, hogy ha ami fejünkben, akinek örököse a meny ország., még is szenvedésel kelleték oda bé menni. atagoknak nem lehet arra más utat keresni, ez igy lévén, egy keresztyének. hogy ne kellene utálni atunya, és kényes életet., mivel a bé zárja elötte. a menynek kapuját; és hogy ne kellene szeretni a sanyargatást, és apenitentziát., mivel a bizonyosá tészi, választatását.
K Az üdvezitö miért nem üsmérteté meg magát a tanitványival. a midön vélek beszélle, hanem a midön a kenyeret meg szegé.?
F Azért hogy nékünk meg mutassa a nagy szent Gergely szerént. hogy a szent parantsolatoknak, nem ahalgatásáért, hanem azoknak végben viteliért világosittatunk meg akegyelemel; és jol meg nem lehet fogni az Isten szavát, hogy ha tsak azt, bé nem töltik tselekedetel.
K. Az üdvezitönek beszélgetése mit okoza a két tanitványnak szivekben.?
F Meg vallák egy másnak, mihent el enyészék elöllök, hogy azö szivek éget az uton. a midön vélek. beszéllet. és magyarázta nékik az irásokot. hasonlot kel mivelni bennünk az Isten szavának, a midön azt halgattyuk, vagy olvasuk alázatoságal., ezen két tanitványnak példája, a szemünkre hánnya, nékünk lágyságinkot. a melyel halgattyuk, vagy olvasuk az Isten ígéjét. mivel minek utánna, azokot hallottuk, és olvastuk volna, ugyan abban ahidegségben maradunk
(II. Épistolák: 507)