azt jól meg kel véle tanultatni., hogy hejában ne hordozza a nagy titulust.

Ha az egy házi rendre vagyon vágyása, meg kell jól visgálni hajlandoságait. és arra alkalmatossá kell tenni. de mindenek felet arra kell vigyázni, hogy azt nem kel néki jovallani valamely világi tekéntetböl, mert a kárhozatos lenne. az atyának, az anyának. és a fioknak. hogy ha pedig arra valoságosan hivatalos. ujontában atanulásra kellene magát adni. hogy had szolgálhassa érdemesen az anyaszent egy házat. mivel tsak a könnyebségért, és a nyugodalomért menni apapságra. ugy igen meg tsalná magát, és az Isten haragját gyüjtené magára.

Itéllye el már kegyelmetek, hogy egy iffiunak, menyi sok féle dolgokat kell tudni élete folyásában. hogy ugy vihesse végben hivatallyát. mint emberséges ember, a mint is hogy szüntelen kell tanulnunk. egész életünkbe, mivel akár menyit igyekezünk azon. hogy tekélletesek lehessünk, de nyomoruságunk miat, tsak a más életbe valo boldogságban érhettyük el atekélleteséget. nem elég tehát el vetni a nevelésnek magját, és azt az atyanak. sok oktatásával öntözni, hanem még önnön magának is szükséges szüntelen munkálodni hogy gyümölcsöt hózón, és azt mondhassa magának., valamint Solon mondotta.

A halálhoz futok. s’ szüntelen tanulok.

Azt szükséges meg mondani kegyelmeteknek, hogy kinek, kinek. a maga rendéhez kel szabni. a mit aneveltetésröl mondottam. példanak okáért, ha valamely gyermektöl ki nem telik hogy preceptora legyen. nagyob vigyázásal kell lenni reája. mint ha volna. ha annyi idöt nem tölthet atanulásban. és ha valamely mesterséget kell néki tanulni hogy élhessen. akor tsak ami leg szükségeseb arra kell tanitatni, ha valamely iffiunak annyi érteke nintsen. hogy

(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 103)


Előző oldal | Következő oldal