és ellenkezések gerjesztik fel a haragot, aboszu állást, és az irigységet. ezekböl a fö vétkekböl, meg más sók féle vétkek származnak, és az elsö vétektöl fogvást, ugyan ezért vagyon. olyan nyomorult állapotban a természet.
Hogy ha belsö képen meg tekéntenök magunkot, meg láthatnok elöször, hogy minden nyomoruságink a magunkhoz valo szeretettöl erednek, ettöl is vagyon. hogy a magunkhoz valo rendeletlen szeretet, magában foglallya azt a kivánságot, a mely minden véteknek oka, S.thom.22.qu.77. art 4.
Másodszor, valamint hogy a lámpásban valo tüzet az olaj táplállya, hasonlo képen táplállya ezt a szeretet akevélység. és a resttség, értem, azt a kevélységet, amely amagunkhoz valo szeretetet meg ronttya. anyiban., hogy az ember tsak amaga hittségéböl fordittya el szeretetit az Istentöl, hogy azt magának meg tarttsa, ezért is nevezi a szent irás a kevélységet, minden vétek kezdetinek. ecclesiast. de mint hogy ki ki meg üsmérheti, és érezheti magában ezt az igazságot, azért nem is szükséges hogy hoszu beszédel meg mutassam mitsoda veszedelmes ez a vétek, és hogy mitsoda ellenkezö légyen azal az élettel, a melyet a kristus szabot nékünk, hogy el érhessük azt aditsöséget a melyet meg érdemlet nékünk ki mondhatatlan nagy alázatoságáért.,
De akár mely veszedelmes légyen akevélység. de a resttség még valamenyire veszedelmesebb, és ennek hamisága annál is veszedelmeseb. hogy mind más féle uton igyekezik minket el veszteni. mert a kevélység mindent erövel tselekeszik., és igy magát meg üsmérteti. mi bennünk, tsak egy kevesé visgállyuk meg magunkot, és észre veszük, hogy a
(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 17)