Oh! angyélika, felelé télámon. kerlek. had legyen az a köteleségem hozád.

Én egyebet nem mondok. mondá angyélika, hanem a mit Salamon mond a példa beszédekbe. eredgy oh rest. a hangyához, visgáld meg annak tselekedetit. és tanuly tölle okos lenni, ö nékie nintsen. se feje, se ura, se fejdelme, mind azáltal. gyüjt aratáskor. eledelre valot.

Ezt jol mondod angyélika. mondá télámon, de hagyad beszélleni magát a doktort

Én tellyeségel a nem vagyok. mondá apáter. de hogy kegyelmednek kedvit tölttsem, ki nyilatkoztatom gondolatimot ez iránt.

Még eleinte mondottam vala kegyelmednek. hogy resttség a magunkhoz valo szeretetnek leánya, annál is inkáb el mondhattyuk leányának. mert minden modon azon igyekezik, hogy attyának, hasznát, gyönyörüségit. és alkalmatosságát kereshesse, de mint hogy a magunkhoz valo szeretetet meg nem gyözhettyük másképpen, ha tsak meg nem szegjük mindenben kivánságát, a resttséget sem lehet más képpen meg gyözni, ha tsak hasonlo képpen nem bannak véle, egy szoval, hogy meg lehessen gyözni a resttséget. mindenkor ellenkezöt kell azzal tselekedni. a mit mi nékunk joval,

De sokáig nem kell ez iránt végezni.. mert leg kisseb halogatás is meg gyengittené az akaratot. a testnek pedig ha leg kisseb halogatást engednek. az elmét meg birja, azért soha leg kisseb idöre sem kell halasztani, midön valami jót akarunk tselekedni.

De mint hogy avégezésbe. és avégben vitelbe. az értelemhez kel folyamodni, azért az értelem is szab arra rendet. hogy mi képpen lehesen okosan végezni, helyesen. és ditséretesen.

(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 62)


Előző oldal | Következő oldal