az én gyenge voltomot. minden féle véteknek, melységiben vetették. * .

Ismét másut azt mondgya. hogy az tisztátalan testi kivánság ollyan vala benne. mint ha meg lánczolták volna. és annak az láncznak zörgése, belsö képpen meg süketitvén ötet. nem halhatá meg azt, az mi jovára let volna. hasonlo lévén az ollyan állathoz, az kit lántzon tartanak. és az ki lántza zörgése miat, más zörgést nem halhat. ez az süketcsege pedig. kevélységiért valo büntetés vala. az melyel el távozék az Istentöl. az ki is el hadgyá rosz kivánságiban * .

Veszedé észre fiam. mire vezetik az iffiakot, az iffiuságnak vétkei, minden bizonnyal tegedet is arra vezetnek az tiéid, ha tellyeségel, és jó idején ki nem térsz belöllök. de még bövebben is fogok néked erröl beszélni.

III articulus. Hogy mennyi sok szép reménségeknek, veszedelmit okoza.

Azt nyilván tapasztallyuk minden nap. hogy ez az rosz mi légyen. mivel mennyi iffiakot látunk. kik nagy reménségeket adnak magok felöl, elméjeknek szép voltáért. kik is alkalmatosoká tehetnék idövel magokot. valamely nagy tisztcségeknek el érésire, és azokban valo jól el járásokra, az melyben az Isten is tiszteltetnék, és hazájoknak is szolgálhatnának. de mennyit látunk ollyanokot, kik csak hamar el vesztik magokot. meg bomolván még iffiuságokban. azután alkalmatlanoká teszik magokot az nagy állapotokra, az mellyekért, ugy tetczék eleinte, hogy

(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 432)


Előző oldal | Következő oldal