igy el az iffiuságot ollyankor. az mikor az üdvesegnek uttyában kezdenek lépni, leheté hogy el ragadgyad az Istentöl annyi sok szép lelket, kik ártatlanságban élnének, és az azokot az rosz kivánságnak. az ördögnek, és az örökké valo tüznek áldozad, oh’ átkozot tisztátalan vétek, kicsoda az, az ki téged ugyan érdemed szerént meg utállyon ? fiam olvasad figyelmeteségel az mi következik.

II Articulus Hogy micsoda keserves dolgok követik az tisztátalan vétket.

Az auctor ki az de bono pudicitiae nevü könyvet irta, az kit is sz Cyprianusnak tulajdonitnak. keservesen irja le, micsoda szerencsétlenségek követik ezt az vétket, mondván. az szemérmetlenség ollyan utálatos indulat, mely nem kimélli se az testet. se az lelket. mely tellyeségel az embert rabjává tészi az tisztátalan szeretetnek, mely eleinte kecsegteti ötet, hogy az szivet meg nyervén, az után jobban el veszthesse. mely el fogyasztya az joszágot az szégyenel együt, mely fel indittya az rosz indulatot mértekletlenül, mely semmivé teszi az jó lelki üsméretet. mely az penitentzia nem tartásnak annya, veszedelme és romlása. az élet leg szeb részinek. * . az az, az iffiuságnak

félre tészem azt micsoda kárt teszen ez az vétek az testben, az becsületben, és az joszágban, hanem csak azt adom elödben, micsoda veszedelmet szerez az lélekben.

Elöször, az Isten félelmit, és az jó hajlandoságokot el tőrli az iffiakban, mivel sok jol neveltetet iffiakot látunk

(IV. Az Iffiaknak kalauzza: 518)


Előző oldal | Következő oldal