mester, a mi Istenünk, emberé lett., és közöttünk lakot, meg bizonyitotta. fényes tsuda tételeivel., hogy ö volna az adoktor, akit az Isten küldötte el oktatásunkra, hogy ö volna az Istennek egy fia, ö volna abölcseség, avilágoság. és az igazság, és minek utánna el hitette volna velünk Istenségit. el hintette tudományának sugárit, és prédikállási által. tudtunkra adta. hogy mi légyen a mi valoságos boldogságunk, és hogy miképpen kel azt el nyerni.
Meg nem elégedet tsak a beszédel, hanem még példát is adot, tselekedeteivel bizonyitotta meg azokot az igazságokot. a mellyeket el akarta hitetni beszédivel. szükséges orvoságokot parancsolt venni az embereknek. meg gyogyulásokra. de mint hogy azok nehezek, és keserüek valának. az emberek nehezen akarák azokot bé venni. de ö azokot bé vette leg elöbször, noha azokra szüksége nem volt, de példát akart adni abetegnek. hogy öis bé vegye a doktora után, az üdveségre szükséges az alázatoság. de hogy lehesen azt el hitetni akevélyel, az Isten. parancsolhattya az alázatoságot, teremtet állatinak, és székiböl kiáltani azt, amit nékik eföldön mondot a kristus. hameg nem alázátok magatokot, nem mentek bé amenyeknek országában, mind azon által, nem erövel akarta követetni ezt ajó erkölcsöt, jobban szerette. meg szeliditeni szivünknek fel fuvalkodását. ajovalásal, mind sem a keménységel, és alázatosoká tenni minket, emberré lett Istennek példájára, aki is azt mondgya nékünk. tanullyátok meg töllem. hogy én kegyes, és alázatos szivü vagyok, mitsoda fel fuvalkodás álhatna ezek a szók ellen, látván véghetetlen méltoságát. és nagy maga meg alázását annak. aki ezeket mondgya, kí nem üsméri azt meg. hogy nagyob szégyen volna mostanában fel fuvalkodni emberi kevélységböl, mint sem magát meg alázni egy Istennek példájára. valamit itt mondottak az alázatoságrol, el kell mondani atöbb jó erkölcsökröl is, a melyek szükségesek az embemek, hogy az Istenhez térhesen. mint hogy nintsen semmi hatalmasab
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 584)