is adák idövel azokot az egy nehány esztendökre valo indulgentiákot, a mellyeket látunk némely bullákban.
Mint hogy az Isten lehetetlent nem kiván mi töllünk, azok, akiknek holtig valo., penitentziát, vagy még azontul is kelleték tartani, egyebet nem tselekedhetének. hanem hogy abban tölttsék életeket, és bizonyosab voltáért, valamely klastromban zárkozának, de némely kor a penitentziát meg változtatták, és az elsö helyet, más félét adtanak, valamint szent damiánus péter mondgya, hogy ezt követték az ö idejében is, vita.st.st.rod. et domin. C.8.10. abban az idöben valának ollyan szentek, akik mások helyet penitentziát tartottanak,
Leg nevezeteseb szent vala abban azidöben dominicus loricatus, vagy pánczélos, igy neveztetvén, mert atestén pánczél inget viselt, és azt tsak akor vetette le. amidön magát disciplinázta, magát pedig ollyan keményen disciplinázta, annyi sokat böjtölt, anyi sok térdet hajtot, magát annyira sanyargatta, hogy ugyan az ember el rémül amikor olvassa hogy mit mond felölle szent damianus péter, a mi gyenge szoktatásunk, és természetünk, nehezen alkudhatnék meg, az illyen szoros, és kemény buzgoságal, mind azonáltal. sok peldát látunk ilyeneket. az akori szentekben, de azt el kel hinni, hogy az Isten, azért sugarolta nékik az illyen magok viseléseket, mert akoron ugy volt szükséges, ollyan el fordult nemzetekel volt dolgok, akiket külsö állapotokal kelleték meg tartoztatni, az okoskodás, és az intés semmit nem használt olyan durva és ostoba embereknél, kik avér ontáshoz, és apusztitáshoz szoktak vala, semminek is tartották volna, tsak a közép szerü sanyargatást, mivel ök hozá szoktak volt, a sok sanyarusághoz, és a nehéz fegyver viseléshez.
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 475)